Gyakran szoktam mondani, hogy először nem lehet azonnal minőséget akarni (hogy jó legyen, amit csinálok), ha nincs mögötte megfelelő mennyiségű foglalkozás, gyakorlás, próbálgatás, tanulás. 

Most az egyik nagyon lelkes növendékem példájával szeretném ezt alátámasztani. Böbe már másfél éve jár hozzám, valami 20 HANGDALA ÉNEKTANFOLYAM – NEM CSAK BÁTRAKNAK! vett részt, és egy ideje Magánénekre is jár hozzám. Amikor nyár végén elkezdett járni Magánénekre, nem bírtam megállni megjegyzés nélkül, hogy egy minőségi ugrást hallok abban, ahogy előad. 

Ez a legnagyobb minőségi ugrás: már nem csak leénekli a dalokat, hanem szuverén módon ELŐADJA azokat, mégpedig nem úgy, hogy én "betanítom" neki, mit hogy csináljon, "most halkítson, most hangosítson" (ez eléggé naiv hozzáállás lenne részemről), hanem SAJÁT MEGOLDÁSAI vannak, amitől én szabályosan "hanyatt vágódtam". 

Soha nem "tanítottam be" neki, vagy másnak, hogy "mit kell csinálni előadásilag", alapelveket mutatok mindig meg, azokra hívom fel a figyelmet, megmutatom, kihívást intézek a növendékem felé, és mindig, mindig hagyom, hogy ő maga oldja meg a zenei előadás problémáját. Ebben nem szeretem elvenni senki önállóságát. 

A hagyományos zenetanításban ez másképp volt, és biztos vagyok benne, hogy a zenetanárok óriási többsége még ma is a régi módon tanítja a zenét, és legfőképp az előadást, azaz megmondja, hogy "most itt ezt csináld, itt azt, ez az, most lassíts, ne ennyire, úgy, úgy, Igy jó lesz, ne! Ne így..." vég nélkül. 

Mit nem tanul meg így a növendék? Önállóan gondolkodni, érezni, alkotni, nem fogja megtapasztalni a saját erejét, kreativitását, szuverén hatalmát önmaga felett. 

Ez számomra teljesen elvetendő. Ehelyett én ragaszkodom ahhoz, hogy a növendékem gyakorolja önmaga felett a jogot, hogy úgy adjon elő, ahogy szeretné, és ahogy éppen tud. Mert a jó előadáshoz azért kell egy MENNYISÉG, és egy bizonyos mennyiség után egyszer csak megjelenik a minőség. 

Ahogy a Böbénél is történt. Nagyon meglepett, és nagyon örültem annak, amit tapasztaltam nála. Ezt meg is mondtam neki, először nem volt hajlandó elhinni, mert ugye "legyen az ember szerény", de végül kénytelen kelletlen elfogadta a tényt, hogy nagyon kellemes érzéseket okozott ezzel az újfajta kifejezőkészségével, önállóságával. 

Ha már ilyen meglepetéseket okozott, akkor gondoltam, hogy én is meglepem őt, feldobtam a kamerát az állványra, és felvettem vele egy dalt. Nyilván nem "tökéletes", de nem is ez a cél. Egyszerűen van az előadásában íz, szín, játékosság, önállóság, ami kell, legalábbis én ezekre az erényekre bukom. Íme a videó:

Cziráky Erzsébet órai munka

Várlak szeretettel a HangDala tanfolyamain, és a Magánórákon is. Ne feledd: először Mennyiség, amiből egyszer csak csodálatos módon kipattan a Minőség... És a fejlődés folytatódik tovább, sosem áll le...

A Zene legyen Veled!

Fekete-Kiss Sándor
A HangDala Énekmestere