fbpx

Mi az a támasz? 1. rész

Szerző: | júl 29, 2017 | Énektanulás | 0 hozzászólás

Demisztifikáljunk egy kicsit!

Ha énekesekkel beszélgetsz, az egyik leggyakoribb kifejezés a "támasz" lesz. "XY-nak nincs támasza". "Ennek az énekesnek van támasza". "Ahogy most énekelsz, hallatszik, hogy kiment alólad a támasz". És így tovább.

De ha megkérdezed, hogy pontosan mi is az a támasz, rendkívül ködös és zavart magyarázatokat hallasz, amitől messziről látszik, hogy a beszélő igazából nincs tisztában azzal, hogy miről is beszél, így nem is tud egy egyszerű és mindenki által felfogható, sőt használható magyarázattal szolgálni. Úgy néz ki, hogy a "támasz" fogalma misztikus ködbe vész.

Az is lehet, hogy elkezdenek "körkörös hasi légzésről" beszélni, mintha ez valami különleges dolog lenne, amit csak a tanultak tudhatnak (vagy még ők sem), Esetleg megkérnek, hogy belégzéskor különböző tornagyakorlatokat végezzél, nyújtózzál egyik, vagy másik irányba, esetleg mélyen hajolj le, miközben belégzel, nyújtsd föl az egyik kezedet, majd a másikat, és így tovább. Persze ebből még mindig nem derül ki, hogy mi az a támasz, és hogy mindezt hogyan lehet használni valós éneklési szituációban, mondjuk egy dalban.

Mert azért az mégis csak furcsa lenne, ha az énekes koncert közben hirtelen az egyik hangnál lefeküdne a földre, majd a következőnél felpattanna, és mélyen behajolna, majd a következőnél pedig különböző svéd torna gyakorlatokba fogna... Mindezt persze a "támasz" érdekében. Kétlem, hogy ez természetes hatást keltene-e.

HANGDALA ÉNEKTANFOLYAM – NEM CSAK BÁTRAKNAK!

Én nem mondom, hogy nem hasznos különböző nyújtó gyakorlatokat végezni, dehogyis nem! Csak épp ettől senki nem fog jobban énekelni, és a támaszt sem fogja érteni.

Pedig a magyarázat benne van a szóban. A megfejtéshez csak annyit kell tudni, hogy mi támaszt meg mit, és máris kész a megoldás! A sok misztifikálás amiatt van, mert ezt a két egyszerű dolgot szinte mindenki elfelejtette tisztázni, így nem csoda, hogy mindenki üres tekintettel próbál érthetetlen elméleteket gyártani.

Jó, akkor nézzük. Mi az, hogy "körkörös hasi légzés"? Mi az, hogy "teljes hasi légzés"? Egyszerű. De először is tisztázzuk, hogy minden izom egyik irányban MUNKAVÉGZŐ (összehúzódást végez, contraction), a másik irányban pedig pihen, enged (elernyed, elenged, release).

Belégzéskor a rekeszizom végez munkát, azaz összehúzódik, ezzel leereszkedik és a tüdőbe sok levegő áramlik. Szögezzük le, hogy a rekeszizomnak mindehhez SOK HELYRE VAN SZÜKSÉGE lefele is (belégzéskor), és kilégzéskor is, amikor felfele mozdul, olyankor pedig kiáramlik a tüdőből a levegő, mivel egyre kevesebb hely marad benne. A bordakosár az éneklés közben mindvégig kiemelt, kitágult állapotban van, így segítve elő, hogy a rekeszizom hatékonyan tudjon lefele és felfele is mozogni. A kinyílt bordakosár szükséges a TÁMASZHOZ, de egyben spontán módon elő is segíti, hogy ez a misztikus támasz beinduljon. (Megjegyzem, amikor azt mondják, hogy nyújtsd a kezed oldalra, vagy felfele, olyankor spontán módon kitágul, kiemelkedik a bordakosár, ezért próbálják így tanítani, de persze ezt ritkán mondják ki, hogy ez az értelme a dolognak, nem más).

Próbáld ki, milyen a ki- és belégzés akkor, ha a bordaközi izmokat mozgatjuk. Kipróbáltad? Lassú, fáradtságos, zajos. Most adj ki úgy énekhangot, hogy a bordaközi izmaidat mozgatod a ki- belégzés közben. A hang vacak lesz, nem tudod garantálni, hogy tiszta legyen, gyenge is lesz, és a hangszíne is szegényes. Azaz nincs meg a TÁMASZOD. Nem tudsz vele rendesen, kifejezően zenélni, nem tudod művészien irányítani a hangot.

Na most, ha a borda ki van tárva a teljes énekesi légzés alatt, akkor mi történik elkerülhetetlenül a belégzés közben? A rekeszizom lefele mozdul (munkavégzés), és az alatta lévő izmok a törzsben (hasi, alhasi izmok, és a hát izmai is a bordák alatt) JOBB, HA ENGEDNEK, HA FÉLREÁLLNAK AZ ÚTBÓL, és ez náluk a release állapot. Ezt nem kell nekik "megtanítani" (pl lehajlással) mert maguktól is tudják, erre nekik több millió, talán több milliárd évük is volt, ez egy REFLEX, neked csak annyi a dolgod, hogy lehetőleg ne akadályozd. Belégzés, a rekesz alatti izmok engednek,  félreállnak az útból, ami KITÁGULÁSSAL JÁR minden irányba.

Ha a növendéket túlságosan oda koncentráltatjuk, hogy "most tágítsa ki a hasi kerületét előre, oldalra, hátulra", azzal inkább károkat okozunk, mivel olyasmit akarunk megtanítani, ami már milliárdnyi év óta reflex szerűen be van épülve, ezt már akkor tudtad, amikor megszülettél. Figyelj csak meg egy csecsemőt, vagy egy lihegő kutyát.

Ha ezt most "meg akarjuk tanítani" valakinek, akkor megakadályozzuk, hogy észrevegye, hogy ez automatikusan be van nála épülve, és így a túlzott koncentráció miatt a természetes, csecsemőkorod óta működő reflex helyett egy természetellenes, kierőltetett, rengeteg fölösleges koncentrációval járó mesterkélt, görcsös mozdulattá válik, ami görcsös énekhangot eredményez, és egy jó adag zavarodottságot.

Nem csoda, hogy annyi zűrzavar van a támasz magyarázatakor, és hogy ezért nem érti senki. rengeteg a fölösleges koncentráció, az elpazarolt energia, vagyis mondhatni, ezen a módon csak megerőszakoljuk a természetet, ahelyett, hogy hagynánk, hogy a rá jellemző könnyedséggel csinálja azt, amihez a legjobban ért, és amit nagyon is jól csinált, amíg meg nem tanultuk, hogy "hogyan kell csinálni azt", amit már egyébként is tudtunk, a születésünk pillanatában is.

Ha választanom kell a természet tökéletes könnyedsége, eleganciája és összehangoltsága és a mesterkélt, erőltetett, kierőszakolt megoldások között, én a természetre szavazok. A jó éneklés nem mesterségesen megtanult mozdulatsorokon alapszik, hanem a természetesen meglévő reflexek könnyed használatán.

A természet ezüst tálcán kínálja a jó énekesi légzést bennünk, annyit kell csak tennünk, hogy MEGENGEDJÜK, HOGY SEGÍTSEN NEKÜNK. Mi csak elképzeljük a hangzást, a természet pedig boldogan segít nekünk ebben a saját testünkön keresztül, sokkal jobban, mintha mi próbálnánk meg behelyettesíteni a természet bölcsességét a magunk görcsös okoskodásával.

Nem megerőszakolni kell a természetet bennünk, hanem hagyni, hogy érvényesüljön bennünk, pont ez lesz az igazi művészet. Ki szereti a kényszeredett, izzadtságos művészetet? És ki szereti a könnyed természetességgel megszólaló zeneiséget, ami a képzeletünkből fakad, és a természet támogat minden pillanatában? Nemde a "természetes előadásmód" az eszményünk?

Jó, most átbeszéltük a belégzést, és a "körkörös hasi légzést", a következő részben jön a lényeg, a TÁMASZ, ami a kilégzésben, mint kifejező, odaillő énekhang jelenik meg. Folytatás a második részben!

Most már nincs más hátra, mint elkezdeni (vagy folytatni) HangDala énektanulmányaidat!

0 hozzászólás

Szólj hozzá!

s2Member®

Pin It on Pinterest