2009. febr. 22.

Drága Sándor!

Tudtam, hogy mire kezdek járni. Nem tudok betelni azzal a szépséggel amire Te tanítasz minket. Számomra ez még csak a kezdet, hogy kicsalogasd belőlem a hangokat, ami belémszorult? Valamikor!?

Azt tudom, hogy a zene egy más dimenzióba repít – és mostanában nehezen találom a „szárnyaimat”. Ígérem, hogy „művelni” fogom – hogy Veletek repülhessek.

Köszönettel

Lengyel Ágnes