2009. febr. 22.

Nehéz úgy írni a HangDaláról és Fekete-Kiss Sándorról, hogy mederben tartsam a lelkemből túlcsorduló érzelmeket. Nehéz szavakkal kifejezni azt az örömöt, boldogságot, felszabadultságot és a már elveszettnek hitt REMÉNYT, amit a közös éneklés által kaptam, visszakaptam.
Azért jelentkeztem a HangDala tanfolyamra, hogy visszaszerezzem azt, ami egyszer már az enyém volt. Az énekhangomat.
Próbálkoztam már korábban gégésznél, természetgyógyászati módszereket is bevetettem, de eredménytelenül. Évekkel ezelőtt a dohányzásról is leszoktam, hátha magától megnyílik a "torkom".
Rövid ének tanári, több évtizedes kóruséneklési múlttal sorstragédiának éreztem, hogy az életem egy nehéz szakaszában "elment" a hangom. Hiányzott egy darabom. Mégpedig a lelkemből.
A tanfolyamon olyan magasságokat sikerült megszólaltatnom (persze egyelőre csak időnként és nem is mindig pontosan intonálva), amiket akkor sem tudtam, amikor még tudhattam volna.
Először csak a HangDala DVD-t mertem kipróbálni. Ezt kértem karácsonyra a gyerekeimtől. Amikor megismertem a "módszert", tudtam, jelentkeznem kell a tanfolyamra is.
A "módszer"?
-Gondolj a kedvenc ételedre, mosolyogj, a szád legyen "pajk"-os, és légy elégedett azzal a hanggal, amit éppen sikerül kiadnod. (-Hidd el, a Sándornak is tetszeni fog!)
Hangképző gyakorlatként máris szólhat az Oroszlánkirály!

"Érzed már a szív szavát
A béke égig száll
Egy perc elég ma minden összeáll
És egymásra talál."

Köszönöm Sándor a dalt. A hang dalát. A HangDalát.

Keczeli Ágnes