fbpx

február 25

Kapcsolódsz a testeddel?

0  comments

Felületesen rávághatnánk a választ erre a kérdésre („Kapcsolódsz a testeddel?”), hogy hát persze, mi mást csinálnék? Azonban az énektanulásban napi szinten szembesülünk a ténnyel, hogy ez egyáltalán nem olyan magátólértetődő és automatikus. 

Rengeteg hatalmas előnye van annak, ha ez a kapcsolódás ténylegesen létrejön, és sok előnytől esünk el, ha ez a kapcsolódás felületesen, vagy alig történik. Másképp működünk a testünkben, ha az egyik, vagy másik állapotban cselekszünk. 

A kép csak illusztráció

Szerencsére énekhangunk, a hangszerünk pontosan megmutatja, hogy épp milyen mélységből cselekszünk, mennyire élünk, azaz mennyire kapcsolódunk a testünkhöz. Kapcsolódás alatt leginkább azt értem, hogy a hangadás folyamatában nem csak deréktól felfele veszünk részt, hanem a teljes testünkből hozzuk létre azt a lendületet, amiből a teljességet kifejező énekhangunk meg fog születni.

Amikor az alsó három csakrán támaszkodik a légzés, azaz lentről vezetjük a hangot, akkor gazdag dallamvezetéssel  szólalunk meg, és hangunkban egyesülnek a mélyebb és magasabb felhangok, arányuk kellemes, dús, éneklésünk változatos és kifejező. 

Sajnos igen gyakori az, hogy csak a derekunk felső részéből próbálunk levegőt indítani, ami együtt jár azzal, hogy torkunk nem tud rendesen megnyílni, feszültté válik, és ennek megfelelően a hangunk is szegényesebb, összeszorultabb lesz, nem lesz benne mélységélmény, lélegzetünk sokkal rövidebb ideig fog kitartani, azaz egyszerűen kényelmetlen lesz hangot adni, különösen egy bizonyos magasság felett. 

Pedig nagyon könnyű a megoldás. Amikor hangot indítunk, a gát területéről egy finom impulzust küldünk fel, ez aktivizálja a gyökér csakrát, amihez csatlakozik a második és harmadik csakra (energiaközpontok) is, azaz az alhasi rész és a köldök+napfonat erőközpontja, és így együtt már gyönyörűen fogják tudni tartani rekeszizmot. A mellkas (szívcsakra területe) is ilyen módon természetesen nyitott, tele van levegővel (nem túltelítve, hanem kényelmes, harmónikus módon), és ennek következtében a torok, garat, állkapocs, lágyszájpadlás, szájüreg területe sokkal jobban ellazul, könnyebben kinyílik, így a hang is gazdagabb, természetesebb, szebb és kifejezőbb lesz.

Elmondhatjuk, hogy az állkapocs területén a befeszülés azt jelzi, hogy nem érzi magát biztonságban, mivel hiányzik alóla a biztos alap, a támasz. Amint megadod neki a biztos alapot, támasztékot, azonnal el tud lazulni.

Ha kellemesen tudsz hangokat adni, az jó jel. Ha a hangadás feszültséggel és korlátozottsággal jár, akkor elég valószínű, hogy a megoldást az alsó terület használatbavétele jelenti.

Egy nagyon pontosan működő módszer ennek észlelésére lehetne a következő megfigyelés: ha a hangerő játékod nem változatos, nem hajlékony és rugalmas, hanem merev, egészen biztos, hogy nem használod az alsó három csakrát, nem impulzusokat használsz, nem a gyökér csakrádból indítod a mozgásokat. A merev hangerő használat egyértelműen megmutatja, hogy a derekadtól felfelé próbálsz lélegezni és irányítani, ez pedig a felső területek befeszülésével jár. A hangadás kényelmetlen, a hangzás kényszerített, vagy nagyon gyenge lesz. 

Ezzel szemben ha elkezdesz változatosan hangot adni, impulzusokkal, finom hullámzással énekelsz, a hangsúlyos és hangsúlytalan pillanatokat folyamatosan váltogatod (a dalnak megfelelően), úgy könnyen lehet, hogy ezzel spontán beaktivizálod ezzel az altested izmait is, mivel ezek a dolgok egymást feltételezik.

Más szóval maga a zene vezet el minket a minél jobb énektechnikához. Hát nem csodálatos? Én a magam részéről nem vagyok annak a hangképzés oktatásnak a híve, ahol valósággal leláncolom a növendékek figyelmét ezer dologgal, egy sok száz elemből álló technikai listával, mivel ez bal agyféltekés működésre kényszeríti a növendékeket, amivel nem lehet énekelni. Minél inkább koncentrálnak minél több részletre, annál biztosabb, hogy elvesztik a testükkel és a dallal a kapcsolatot, más szóval a lelkükkel és a szívükkel való kapcsolatot is. 

Ha a dal hullámain szörföl a testünk, lelkünk, átéljük a zene élő dinamikáját, lüktetését, úgy nem csak érzéssel lesz tele énekünk, de egyben biztosítottuk azt is, hogy kapcsolódjunk a testünkhöz, és pont ez az, ami a helyes énektechnikához, légzéstechnikához vezet el minket. Természetesen így biztosítjuk a kreatív jobb agyféltekés működésmódot előadásunk számára, ami nagyon kellemessé, boldoggá teszi énekünket. Szó szerint szívből fog szülni a hangunk. 

Ezt sokkal könnyebb megtanítani, megtanulni, mint gondolnád. Nagyon is részletesen és gyakorlatiasan csináljuk ezt a HANGDALA ÉNEKTANFOLYAM – NEM CSAK BÁTRAKNAK!, amire szeretettel hívlak Téged is! 

A Zene legyen Veled!

Fekete-Kiss Sándor
A HangDala Énekmestere

Most már nincs más hátra, mint elkezdeni (vagy folytatni) HangDala énektanulmányaidat!


Tags


You may also like

Beszélgetünk egy jót?

Beszélgetünk egy jót?

Your email address will not be published. Required fields are marked

This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.

{"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}