fbpx

Kapcsolódsz a testeddel?

Szerző: | febr 25, 2019 | Énektanulás | 0 hozzászólás

Felületesen rávághatnánk a választ erre a kérdésre ("Kapcsolódsz a testeddel?"), hogy hát persze, mi mást csinálnék? Azonban az énektanulásban napi szinten szembesülünk a ténnyel, hogy ez egyáltalán nem olyan magátólértetődő és automatikus. 

Rengeteg hatalmas előnye van annak, ha ez a kapcsolódás ténylegesen létrejön, és sok előnytől esünk el, ha ez a kapcsolódás felületesen, vagy alig történik. Másképp működünk a testünkben, ha az egyik, vagy másik állapotban cselekszünk. 

A kép csak illusztráció

Szerencsére énekhangunk, a hangszerünk pontosan megmutatja, hogy épp milyen mélységből cselekszünk, mennyire élünk, azaz mennyire kapcsolódunk a testünkhöz. Kapcsolódás alatt leginkább azt értem, hogy a hangadás folyamatában nem csak deréktól felfele veszünk részt, hanem a teljes testünkből hozzuk létre azt a lendületet, amiből a teljességet kifejező énekhangunk meg fog születni.

Amikor az alsó három csakrán támaszkodik a légzés, azaz lentről vezetjük a hangot, akkor gazdag dallamvezetéssel  szólalunk meg, és hangunkban egyesülnek a mélyebb és magasabb felhangok, arányuk kellemes, dús, éneklésünk változatos és kifejező. 

Sajnos igen gyakori az, hogy csak a derekunk felső részéből próbálunk levegőt indítani, ami együtt jár azzal, hogy torkunk nem tud rendesen megnyílni, feszültté válik, és ennek megfelelően a hangunk is szegényesebb, összeszorultabb lesz, nem lesz benne mélységélmény, lélegzetünk sokkal rövidebb ideig fog kitartani, azaz egyszerűen kényelmetlen lesz hangot adni, különösen egy bizonyos magasság felett. 

Pedig nagyon könnyű a megoldás. Amikor hangot indítunk, a gát területéről egy finom impulzust küldünk fel, ez aktivizálja a gyökér csakrát, amihez csatlakozik a második és harmadik csakra (energiaközpontok) is, azaz az alhasi rész és a köldök+napfonat erőközpontja, és így együtt már gyönyörűen fogják tudni tartani rekeszizmot. A mellkas (szívcsakra területe) is ilyen módon természetesen nyitott, tele van levegővel (nem túltelítve, hanem kényelmes, harmónikus módon), és ennek következtében a torok, garat, állkapocs, lágyszájpadlás, szájüreg területe sokkal jobban ellazul, könnyebben kinyílik, így a hang is gazdagabb, természetesebb, szebb és kifejezőbb lesz.

Elmondhatjuk, hogy az állkapocs területén a befeszülés azt jelzi, hogy nem érzi magát biztonságban, mivel hiányzik alóla a biztos alap, a támasz. Amint megadod neki a biztos alapot, támasztékot, azonnal el tud lazulni.

Ha kellemesen tudsz hangokat adni, az jó jel. Ha a hangadás feszültséggel és korlátozottsággal jár, akkor elég valószínű, hogy a megoldást az alsó terület használatbavétele jelenti.

Egy nagyon pontosan működő módszer ennek észlelésére lehetne a következő megfigyelés: ha a hangerő játékod nem változatos, nem hajlékony és rugalmas, hanem merev, egészen biztos, hogy nem használod az alsó három csakrát, nem impulzusokat használsz, nem a gyökér csakrádból indítod a mozgásokat. A merev hangerő használat egyértelműen megmutatja, hogy a derekadtól felfelé próbálsz lélegezni és irányítani, ez pedig a felső területek befeszülésével jár. A hangadás kényelmetlen, a hangzás kényszerített, vagy nagyon gyenge lesz. 

Ezzel szemben ha elkezdesz változatosan hangot adni, impulzusokkal, finom hullámzással énekelsz, a hangsúlyos és hangsúlytalan pillanatokat folyamatosan váltogatod (a dalnak megfelelően), úgy könnyen lehet, hogy ezzel spontán beaktivizálod ezzel az altested izmait is, mivel ezek a dolgok egymást feltételezik.

Más szóval maga a zene vezet el minket a minél jobb énektechnikához. Hát nem csodálatos? Én a magam részéről nem vagyok annak a hangképzés oktatásnak a híve, ahol valósággal leláncolom a növendékek figyelmét ezer dologgal, egy sok száz elemből álló technikai listával, mivel ez bal agyféltekés működésre kényszeríti a növendékeket, amivel nem lehet énekelni. Minél inkább koncentrálnak minél több részletre, annál biztosabb, hogy elvesztik a testükkel és a dallal a kapcsolatot, más szóval a lelkükkel és a szívükkel való kapcsolatot is. 

Ha a dal hullámain szörföl a testünk, lelkünk, átéljük a zene élő dinamikáját, lüktetését, úgy nem csak érzéssel lesz tele énekünk, de egyben biztosítottuk azt is, hogy kapcsolódjunk a testünkhöz, és pont ez az, ami a helyes énektechnikához, légzéstechnikához vezet el minket. Természetesen így biztosítjuk a kreatív jobb agyféltekés működésmódot előadásunk számára, ami nagyon kellemessé, boldoggá teszi énekünket. Szó szerint szívből fog szülni a hangunk. 

Ezt sokkal könnyebb megtanítani, megtanulni, mint gondolnád. Nagyon is részletesen és gyakorlatiasan csináljuk ezt a HANGDALA ÉNEKTANFOLYAM – NEM CSAK BÁTRAKNAK!, amire szeretettel hívlak Téged is! 

A Zene legyen Veled!

Fekete-Kiss Sándor
A HangDala Énekmestere

Most már nincs más hátra, mint elkezdeni (vagy folytatni) HangDala énektanulmányaidat!

0 hozzászólás

Szólj hozzá!

s2Member®

Pin It on Pinterest