Fekete-Kiss Sándor énektanár

Mi az, hogy az élet egy iskola? Mi a tanulás?

Mi az, hogy az élet egy iskola? Mi a tanulás?

By on aug 26, 2018 in Énektanulás | 0 comments

Kövesd a HangDalát!
Facebooktwitterrssyoutube
 

A HangDalát magát is tekinthetjük egyfajta énekes iskolának, ahová az emberek éneket, hangképzést tanulni jönnek, tehát nem mindegy, hogy a tanulást, iskolát milyennek gondoljuk. Mit értünk tanulás alatt? Hogyan nézzen ki egy iskola, és hogyan ne nézzen ki? Ezek jó kérdések, amiket nem árt, ha ez ember feltesz magának, akár iskolát működtet, akár arra készül, hogy egy iskolát látogasson valamilyen céllal.

Nos, van egy általánosan elfogadott és ismételgetett állítás, különösen “spiri tanfolyamok” köreiben, miszerint:

Az élet egy iskola, azért jöttél ide, hogy tanuljál, megtanuld a leckéidet, és aztán menjél tovább…

Ugye, ezt nagyon de nagyon sokszor hallottuk, megszoktuk, természetesnek vesszük, hogy biztos így is van, ha már nagy és tévedhetetlennek tűnő mesterek mondják ezeket nekem…

Az igazság az, hogy ettől mondattól engem kiráz a hideg. Én egy szavával nem tudok egyetérteni! Szedjük darabjaira az állítást!

Az élet egy iskola. 

Az iskolák intézmények, amiket azzal a céllal hoztak létre, hogy megtanítsanak beilleszkedni téged egy rendszerbe, ahol remélhetőleg, ha jól tanultál, nem fogsz gondot okozni a hatalomnak, hanem kiválóan kiszolgálod azt. Ha az élet egy Iskola, akkor azt ugyan miféle hatalom működteti? Milyen rendszerbe akarnak beleszoktatni minket? Mi számít kényelmetlen viselkedésnek ezzel a hatalommal szemben, amire ők büntetéssel (azaz fájdalommal tanítással) reagálnak?

Az iskola az egy elnyomó intézmény. Én inkább vagyok híve a személyre szabott egyéni önképzésnek. Egy csomó nagy ember direkt kibuktatta magát az iskolákból, és inkább az önképzés útját választotta. Akik viszont hűségesen kijárták az iskolákat, azoknak később évtizedekbe kerül, mire meg tudnak szabadulni az iskola elnyomó hatásaitól, és a rengeteg téveszmétől, amit ott meg kellett tanulni, és amik aztán bilincsbe verték a kezüket, lábukat. 

Azért jöttél ide, hogy megtanuld a leckéidet.

Ezt is olyan gondatlanul pufogtatja mindenki, bele se gondol, hogy ennek a mondatnak milyen következményei vannak az életére nézve! És akkor ugyanezt mondják embertársaiknak, és állandóan tanulásról, meg leckékről beszélnek, és nem tudják, hogy ezzel mit mondanak ki valójában! Valami borzalmas dolgot, de senki nem veszi észre. 

Ezzel egészen pontosan azt mondják, hogy vannak “leckék”, amiket “meg kell tanulnod”, és csak úgy léphetsz tovább (hova is, na ez egy másik cikknek lehetne a témája). Mi a bajom ezzel az állítással, hogy “vannak leckék”? Egészen pontosan az, hogy szerintem meg NINCSENEK LECKÉK! Nincsenek előre megírt leckék. Semmi nincs előre megírva! Nincs előre megírva az életed, és senki másé sincs. Nincs tananyag, ami kötelező mindenkire nézve. Nincsenek általánosan érvényes tankönyvek. Semmi ilyesmi nem létezik. 

A “tananyagot” (ha már feltétlenül ragaszkodunk ezekhez az ízetlen, rossz kedvű kifejezésekhez) te írod meg, mégpedig az életeddel! Azzal, ahogy éled az életed! Maga az életed a “tananyag”, azaz más szóval nincs olyan, hogy “tananyag”! Legfőképpen egységes tananyag nincs, azaz olyan, ami mindenkire érvényes. Ezek a dolgok nem léteznek. A te életed nem valaki más élete, ezeket nem lehet általánosítani, összecserélni, kötelezővé tenni. 

A te életedet te írod, fogalmad sincs előre, hogy hogyan fogod megírni, és senki másnak nincs fogalma erről, és az életedet nem megtanulod, hanem megéled, és ennek eredményeképp valamilyenné alakulsz… Nem “tanulás” van, hanem egy “műalkotás” születik meg, azaz te magad. 

Ezzel már ki is mondtam, hogy mi a bajom ezzel az általánosan elfogadott, és vég nélkül ismételgetett áligazsággal, áltanítással. Az, hogy NULLÁT csinál belőled!

Megmagyarázom:

  • ha van egy intézmény, amibe csak belekerülsz, de nem te hoztad létre, te csak egy fogaskerék, egy munkadarab vagy benne, 
  • ha olyan leckéket kell megtanulnod, amit mások előre lefektettek, és neked csak az a dolgod, hogy belekényszerítsd magad az öntőformába
  • és aztán egy másik szintre léptetnek, mint egy videójátékban, amit ugyancsak előre megcsináltak, és te csak passzívan belekerülsz,

akkor ebből az következik, hogy TE EGY NULLA VAGY! Azaz te nem vagy senki. Ez a gondolat ezt mondja ki. És az is lehet, hogy szándékosan!

Mert ha viszont az élet nem egy iskola, ahol előre megírt leckéket kell megtanulnod, hanem a leckéket te magad írod azáltal, hogy megéled az életedet, akkor egy sokkal, de sokkal jobb szót mondok én az Életre!

Az élet nem tanulás, hanem FELFEDEZÉS! 

Te nem engedelmes tanuló vagy, hanem FELFEDEZŐ, olyan dolgokat fedezel fel – a saját életed megélésén, megalkotásán keresztül – amit még soha senki nem fedezett fel! Te vagy maga a felfedezés tárgya. És téged még senki nem tudott felfedezni, ez a feladat rád vár! 

Na ez hogy tetszik? Nem sokkal jobb, mint az előző, borzalmasan unalmas elképzelés? Ami ráadásul káros is, és megnyomorít? Ha az élet egy FELFEDEZÉS, és te vagy a FELFEDEZŐ, akkor ez az egész egy KREATÍV TEVÉKENYSÉG, azaz más szóval TEREMTŐ TEVÉKENYSÉG, és te ebben nem egy nulla vagy, hanem egy TEREMTŐ, más szóval ISTEN KÉPMÁSA.

Egyik oldalon te vagy a nagy nulla, a másik oldalon Isten Társteremtője vagy.  Melyiket választod? Az “iskolát”, ahol semmit nem lehet már felfedezni, és ahol emiatt te egy nulla vagy, egy munkadarab legfeljebb, akinek egyetlen célja a megfelelés, vagy a felfedezetlen vadont, aminek te vagy a FELFEDEZŐJE? A Felfedezés Megteremtést jelent, tehát ennek a vadonnak még a MEGTEREMTŐJE is te vagy!

Hát nem bámulatos? Nem sokkal izgalmasabb? Érzed a sejtjeidben a végig rohanó életteli izgalmat, ami tökéletes ellentéte annak a lelohasztó unalomnak, ami az iskola meg tanulás gondolat hatására indul meg bennünk?

Az egyik az elnyomásról, a másik viszont a Szabadságról szól. Te melyiket választod?

Ez egy érdekes elképzeléshez vezet. Mi van akkor, ha Isten maga is ezt csinálja amit mi, azaz ő is felfedezi önmagát, mégpedig RAJTUNK KERESZTÜL? Így a mi szerepünk is kicsit más színben tündököl. Egyrészt Isten nem úgy mindentudó, ahogy elképzeljük, hogy az ő könyvtárában már minden előre meg van írva, mert ha így lenne, akkor Isten (akinek a képmásai vagyunk) halálos unalomban fordulna le a székről a saját könyvtárában. Nem! Mi van akkor, ha Isten is most fedez fel mindent, úgy teremti a világot, hogy nincs kész, hanem folyamatosan készül, ugyanúgy, párhuzamosan azzal, ahogy mi is éljük az életünket, teremtjük a valóságunkat, és azt akik vagyunk? Mi van, ha ő is ugyanúgy teremti ezt az egészet, mint mi, azaz velünk együtt teremti, most is, ebben a pillanatban, és a “mindentudás” az inkább jelenti azt, hogy a teremtés közben szerzett összes élettapasztalatunk egyben az ő élettapasztalatává is válik? 

Más szóval ahogy mi sem, ő sem tudja előre, hogy mi lesz. Így azért sokkal izgalmasabb az egész, nem? Még Isten számára is izgalmas, azaz ő ugyanúgy élvezi a kibontakozó hatalmas regényt, drámát, filmet, ahogy mi is… Velünk együtt teszi ezt… Hát nem fantasztikus? Ebből a nézőpontból te minden vagy, csak nem fölösleges, nem nulla. Ebből a nézőpontból minden emberi lény, de akár mondhatjuk, minden fűszál is végtelenül fontos szerepet játszik a teremtés nagy felfedező Drámájában! Igaz? 

Na jó, akkor mit jelent ez például a HangDala énektanítási módszereinél?

Hát azt, hogy igazából nem az történik, hogy valaki “megtanít énekelni”, és nincs előre kialakítva, hogy “hogyan kell énekelni, és hogyan nem”, hanem az van, hogy te magad fedezed fel, hogy hogyan akarsz, szeretnél, tudsz énekelni, és az “énektanár” szerepe nem az, hogy valamilyen “tant” vagy “tananyagot” adjon le, ahogy az iskolákban látjuk, hanem az, hogy FELFEDEZÉSRE serkentsen, arra, hogy bátran TEREMTSD MEG MAGAD! Azért mutat dolgokat, hogy te is kedvet kapjál ahhoz, hogy teremtő, Felfedező legyél. Ez a HangDala célja, ebből fakadnak a módszerei is. 

Mert nagyon egyetértek Vekerdy Tamással:

Bizony megbetegít! Miért? Mert egy nullát csinál belőled, amikor pedig te valójában egy Teremtő vagy. Nos, a HangDala azért nem betegíti meg az ide járókat, mert a másodikat tanuljuk, jobban mondva, dehogy tanuljuk, inkább EZT FEDEZZÜK FEL!

Tetszett? Oszd meg!
Facebooktwittermail

Post a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

468 ad