Van egy fontos alapelv az életben. Nem mindegy, hogyan használjuk az elménket, ami nem más, mint a teremtő szerszámunk. Az elménk segítségével teremtjük az életünket. Azt mondják, hogy a "szándék a minden,", és "akarni kell", ami igaz is, de...
Sokszor beleütközünk, hogy a legjobb akaratunk, vagy igyekezetünk ellenére is, valahogy mégsem az lesz, mint amit szeretnénk. vagy nem úgy. Vagy pont az ellenkezője. Néha még azt is gondoljuk, hogy el vagyunk átkozva, vagy üldöz a sors, vagy "nekünk semmi nem sikerülhet".
Az éneklésben is tudnak lenni ilyen dolgok. Visszatérő hibák, önbizalom gondok, félelem bizonyos hangoktól. Aztán ott a karrier, a siker építés is. Ott is hány buktató vár az emberre! És hát persze a párkapcsolat, szerelem, na ott aztán igazán sok veszteség, küzdelem, bukás és még ki tudja mi minden leselkedik ránk... És rendre ezeket ki is érdemeljük, és meg is kapjuk. Legalábbis sokan közülünk.
Szóval itt az idő - gondoltam ma délelőtt - hogy elgondolkodjak azon, vajon nincsenek-e rejtett ellen-szándékok bennem a siker, a boldogság, egymásratalálás, és más kívánatos dolgokkal szemben?
Ahogy ez felvetődött bennem, máris jött, hogy dehogy nincsenek ilyen ellen-szándékok bennem. Nagyon is vannak, csak normál esetben ezek rejtve vannak előttem, és én csak a pozitív szándékra koncentrálok, az ellen-szándékokra egyáltalán nem akarok koncentrálni, nem is akarok tudni róluk, tulajdonképpen az ellen-szándékokat - amik ott leselkednek a pálya szélén - próbálom nagy és erős pozitív szándékokkal megsemmisíteni, semlegesíteni.
Az eredmény? Ez így sajnos nem megy. Mindig, újra meg újra azt találjuk, hogy bizonyos életterületeinken a dolgok csak nem úgy mennek, ahogy szeretnénk, hanem pont fordítva! Sokszor az történik, amit nem szeretnénk, legalábbis tudatosan úgy tudjuk, hogy nem azt szeretnénk. De mi van azzal, amit a tudatunk alatt szándékolunk? Van-e kedvünk a motorháztető alá nézni, a saját lelkünkben?
Nekem volt kedvem, úgy hogy megnéztem pár érdekes rejtett szándékot - ellen-szándékot - önmagamban. Ne várj tőlem bármi teljességet, ez a kis írás csak egy szösszenet, teljesen szubjektív, nem akar összefoglaló tanulmány lenni. Csak annyit akar elmondani, hogy ha hajlandóak vagyunk meglátni a saját ellen-szándékainkat, azzal tulajdonképpen semlegesítjük őket, és már nem tudják láthatatlan démonként megsemmisíteni az összes törekvésünket; minél jobban akarjuk, annál erősebben.
Szóval mik jutnak eszembe, ha a boldogságra, egymásra találásra, sikerre gondolok? Nézzük csak. Egy nem teljes, és nem is objektív lista, csak úgy rögtönözve, ami az elmémből feljön:
- A sikertelenség a nemes lelkű emberek sajátja, míg az alantasak azok, akik minden áron a sikert akarják. És mivel alantasok, általában meg is kapják azt, de ezért mi nagyon utáljuk őket, és nem akarunk olyanok lenni, mint ők. (Azt hiszem, ez eléggé durva, de szerintem ül a dolog). Ezért aztán irtózunk attól, hogy elérjük azt, amit akartunk. Nehogy már egy kalap alá vegyenek minket "azokkal"!
- A siker azért is az alantas embereké, mert leállítja a lelki, szellemi, stb. fejlődést, míg a sikertelenség arra serkent minket, hogy újra meg újra fejlődjünk, erősödjünk, finomodjunk. Persze azért tesszük mindezt, hogy sikeresek legyünk? Nem, mert akkor mi is "alantas emberekké válunk", azt meg ugye pont, hogy nem akarjuk.
- A boldogság a tudatlan buta emberek jussa, míg az intelligens, okos, nagy tudású emberek boldogtalanok. Minél intelligensebbek, annál boldogtalanabbak. Nos ez nyomós érv amellett, hogy inkább boldogtalanok legyünk, mert ha megkérdeznek minket, hogy mik szeretnénk lenni, buták, de boldogok, vagy intelligensek, de ennek velejárójaként boldogtalanok, azt hiszem, mindannyian a másodikat választanánk. Kik választanák az elsőt? Hát a buták, de azok viszont ugye nem mi vagyunk! Még mit nem?!
- Pénz: a becsületes embereknek nincs pénzük, akiknek pénzük van, azok viszont biztos, hogy alantas úton jutottak gazdagságukhoz. Szerintem ilyesmit mindenki eleget hallott a családjában. Ebből következően mit szeretnék inkább, pénzt, vagy azt, hogy ne legyen pénzem? Nyilván az utóbbit, mert az erkölcsileg mindenképpen magasabb rendűbb.
- A siker, a boldogság ellenségeket, és féltékenységet szül. Hát ez is igaz. Ha sikertelen és boldogtalan vagyok, a kutya nem akar majd elgáncsolni, elpusztítani, akadályozni. Igazából senki nem is törődik velünk (no, ez nem biztos, hogy tényleg tetszik nekünk). Amint sikeresek és boldogok leszünk, számtalan ember próbál elgáncsolni minket, befeketíteni, és akadályt gördíteni az utunkba. Más szóval nem biztos, hogy megéri kidugni a fejed a fű fölé. Lövedékek zúdulhatnak rád. Megoldás? Jó nekem a kicsi, mert az biztonságos. Márpedig a biztonságra való törekvés gyakran felülír mindent .
- A sikerhez, boldogsághoz kell némi egyszerűség, de ez az, amire a legkevésbé sem vágyunk. Hát ki akar "egyszerű" lenni? Ugye? Hát senki. Ezért inkább mit szeretnénk? Azt ami különleges. Ez viszont egyben a siker és boldogság hiányát is jelenti. És ha választani lehet, hogy egyszerű, de boldog és sikeres, sőt gazdag legyél, vagy különleges legyél, amivel némi nélkülözés, elmaradt sikerek, és boldogtalanság is társul, hát melyiket választod? Nyilván nem az egyszerűt, hanem a különlegeset. Az kelendőbb portéka, mint az egyszerűség.
Valljuk be, van bennünk egy nagy adag színpadiasság, még ha ezt tagadjuk is. Szeretjük a drámát, a küzdelmet, leginkább a hiábavaló küzdelmet, az a legnemesebb, gondoljunk csak Don Quijotéra. Hogy boldogságban, békében és gazdagságban éljünk? Ráadásul még sikeresek is legyünk? Még mit nem? Ha egy párkapcsolatban választani lehet az egymásra találás békéje, és a vég nélküli küzdelem között, mi melyiket fogjuk választani? Nyilván a többség a másodikat, még ha tagadja is, és váltig azt hangoztatja, hogy az elsőt szeretné minden áron elérni...
De ha az igazán bomba felismerésemet szeretnéd látni, hát most leírom, ez mindent elsöpör, erőben, hatókörben, jelentőségben....
Miért félünk annyira a beteljesüléstől, a sikertől, a házastársi boldogságtól, a békétől, az egymásra találástól, a megvalósultságtól? Jobban, mint a haláltól? Na miért?
Hát ez az!
Mert az valaminek a vége!
Uram Isten! Hát ezt nem akarjuk. Inkább akarjuk a küzdelmet, lehetőleg vég nélkül, mert akkor nincs VÉGE! Érted? A "boldogan éltek, míg meg nem haltak" általában a történetnek a VÉGE... Azaz innét kezdve a történet nem érdekes, nincs is történet. Csak addig volt történet, amíg a siker, boldogság, egymásra találás egy elérendő cél volt, ami igen gyakran elérhetetlennek tűnt. Amíg mindezt nem lehetett elérni, na addig volt jó a történet, a dráma, a film, a színdarab. Elérni a célt, a boldogságot, a sikert egyet jelent a dráma, a történet halálával!
Hát ez az, amit nagyon nem akarunk. A haláltól is kevésbé félünk, mint a beteljesüléstől, mert az egyet jelent - legalábbis a tudatunkban - a TÖRTÉNET, a STORY, a DRÁMA halálával. Más szóval onnét kezdve nem érdekes az egész. Mert meddig volt érdekes? Amíg nem tudtuk, hogy mi a vége!
Na erre varrj gombot. Szerinted? Van ebben valami? Na?
Más szóval egy jó történetért, egy jó regényért, drámáért, film forgatókönyvért az egész életünket szívesen feláldozzuk. Ez sokkal jobban érdekel minket, mint az bizonyos beteljesülés, meg siker, meg anyagi biztonság, meg házastársi béke és megállapodottság.
Na most hol van a csalás mindebben?
Hát ott, hogy ami VÉGNEK látszik, ami a Story Halálának tűnik, az valójában...
Egy új történet kezdete.
- Mert mit tesz lehetővé például a házastársi, vagy szerelmi beteljesülés? Hát azt, hogy mostantól nem azért kell küzdeni, hogy egymáséi legyünk vagy sem, hanem mostantól alkalmunk van egy magasrendű kreatív kapcsolatot működtetni. Ez már egy sokkal magasabb szint, és amúgy lehet, hogy sokkal érdekesebb is, mint azért küzdeni, hogy most legyen kapcsolat, vagy ne legyen?
- Mit tesz lehetővé a pénz? Hát azt, hogy a teremtés sokkal magasabb szintjén leszünk képesek cselekedni, azaz megnő a felelősségi körünk. Egyszerűen tágasabb szinte élhetjük az életünket, mint eddig. Eddig miniatűr dobozokba voltunk zárva, most már sok ember életére vagyunk hatással.
- És mi történik, ha kilátszunk a fű szintje fölé? Lőni fognak ránk, ez kétségtelen. De izgalmasabb is lesz az élet, ez is "holt" biztos.
- És mi van, ha beteljesül valami, akár siker, akár kapcsolat, akármi? Hát az, hogy most egy magasabb szinten fogunk játszani, mint eddig bármikor. Ez pedig magasabb energia szinttel jár, de érdekesebb, izgalmasabb, és boldogítóbb is, mint bármi, amivel eddig voltunk elfoglalva. Ebből a magasabb nézőpontból az előző szintek már kicsinek, szánalmasnak, törpének tőnhetnek. És a Flow élmény sem egy elvetendő dolog...
- Más szóval a siker, a beteljesedés nem a történet vége, hanem egy új, sokkal izgalmasabb és hatalmasabb történet kezdete. Nem a dráma vége, hanem egy új dráma kezdete. Nem az izgalmak kioltása, hanem most jönnek csak az igazi izgalmak!
Hát most itt az idő, most pontot tegyek ennek a kis rögtönzött írásnak a végére...
Ezzel vége a történetnek? Dehogy is! Isten őrizzen ettől? Nem vagyok én dráma gyilkos!
Amit eddig történetnek hittünk, az egy szánalmas paródiája volt annak, amit most fogunk történetünkként megélni. Most kezdődik csak az igazi dráma! Az igazi regény! Az igazi élet! Az igazi alkotás!
Hajrá, mindent bele!
Most már nincs más hátra, mint elkezdeni (vagy folytatni) HangDala énektanulmányaidat!
- HANGDALA ÉNEKTANFOLYAM – NEM CSAK BÁTRAKNAK!
- Magánének órák
- Online HangDala Videó Tanfolyamok
- Ingyenes email tanfolyam (ha még nem iratkoztál fel)
0 hozzászólás