fbpx

Kifejező hang és mozgás, az ének Grál Kincse

Szerző: | szept 11, 2018 | Énektanulás | 0 hozzászólás

Azt hiszem, megtaláltuk a Grál Kincset, amit annyi lovag próbált megtalálni, de senkinek sem sikerült csak Parszifálnak, akinek a titka az volt, hogy... De ne szaladjunk ennyire előre.

Na most az  énektanítás a HangDalában egy merőben új szintre lépett. Most a magánórákon a rávezető gyakorlatok által olyan módon énekelnek növendékeim, ahogy még sosem. Milyen igaza van annak, aki azt mondja, hogy nincs olyan, hogy énektechnika, vagy zongoratechnika. Nem, ha a megfelelő érzelemmel, érzéssel, háttér tartalommal csinálsz valamit, akkor meglepően jól sikerül minden. És most erre megszületett a tévedhetetlenül működő módszer, és bátran, boldogan kiálthatom világgá, hogy MŰKÖDIK!!!

Sok minden vezetett ide, de leginkább az, hogy bár a Grál Kincset már régóta tanítom az embereknek, meg is értik, meg is tudják csinálni, egy-két sikeres próbálkozásig meg is csinálja mindenki, és utána... Utána szépen elfelejtik csinálni. Én meg csodálkozom, hogy "de hát még az előbb tudtad, hát nem emlékszel, hogy mit csináltál?"

Nem, nem emlékszik. Azért nem, mert az éneklés, mint tapasztaltad, és "tudod" a HangDala énektanfolyamokból, nem pusztán mentális tevékenység, hanem mentális, érzelmi, ösztönös, lelki, spirituális, testi tevékenység, amit nem lehet bal agyféltekés üzemmódban megvalósítani, hanem a teremtő (más szóval KREATÍV) üzemmódunkban, a jobb agyféltekés működésben.

Ezért van az, hogy az HANGDALA ÉNEKTANFOLYAM – NEM CSAK BÁTRAKNAK! a TAPASZTALÁSRA ÉS CSELEKVÉSRE helyezzük a hangsúlyt, ami mellé természetesen támogatólag mellé tesszük a MEGÉRTÉST is, és így tud a dolog mélyre kerülni bennünk, és működni, mindannyiszor, amikor szükség van rá, amikor elővesszük, és működtetjük.

Azaz mégsem, mert a tanítványok megélik a tapasztalatot, megcsinálják, sikerül, majd a következő kanyarban már nem tudják, hogy mit is kell csinálni, újra kell tanulni megint az egészet.

Hát ez a lényeg! Hogy mindig, újra, meg újra újratanuljuk, amíg mindez...

Szokássá nem válik!

Érted a dolgot, hiába érted, hiába tudod megcsinálni - miért ne tudnád, hiszen az éneklés is csupa olyan dologból áll, amit ösztönből tudsz - ha nem vált szilárd szokásoddá!

Na ezen változtattunk, és mellé még hozzátettük a Szent Grált. Ami eddig is megvolt az orrunk előtt, de most ennek használatát is szokássá tesszük, és így mindig a kezed ügyénél lesz!

A soron következő Énektanfolyamon már ezt fogjuk tenni, hatalmas következetességgel, és ezt tesszük a Magánének órákon is. A hatás fenomenális, és csodálatos. Olyan módon kezdenek előadni a növendékeim, ahogy még sosem hallottam őket, de ők sem magukat!

Mostantól MINDIG ragaszkodni fogok ahhoz, hogy mozgásokkal kísérjük az énekgyakorlatainkat, és a dalaink előadását. Először persze mindenki megrökönyödik, hogy "komolyan? Most állandóan mozogjak, meg ilyenek? Ne már!...". Erre rájuk nézek, és azt mondom: IGEN! Csináljuk, és meg fogod látni, hogy mit tesz veled, és egyszer csak rájössz, hogy így sokkal igazabban és zseniálisabban fogsz énekelni, hangokat adni, előadni, mint eddig bármikor életedben.

Megjegyzem, a profik mindig, de mindig következetesen mozgásokkal kísérik a gyakorlataikat, én is, nincs olyan hang, amit nem mozgás kíséretében adok ki, mutatok meg. Mindig. Csak eddig nem tettük szokássá, hogy Te is ezt tedd! Na ezen most változtatunk.

Ma is, micsoda katarzisokat éltünk át a magánórán! Sírva fakadtunk, annyira szép volt.

No, ez az érzelmi állapot vezet a másik témához, a Szent Grál kincshez. Mert amikorra ideértél, kedves olvasó, kezded sejteni, hogy a Grál Kincset nem kívül kell keresni, hanem belül, mert a Szent Grál, amit meg kell találni, az Benned Van!

És ehhez a kincshez az artikulálatlan hangok gyakorlata, és a színészi, majdnem énekelt, magas érzelmi hőfokú deklamáció vezet el. Már a kezdet kezdetén mindig is tanítottam, hogy az éneklés az tulajdonképpen művészi kiáltás. Az artikuláltatlan hangok gyakorlata a beéneklési skálák előtt, vagy közben, illetve a darabok megtanulása során rámutat a zene ősi alapjára, ami nem más, mint az érzelemmel teli artikulálatlan kiáltás.

Kik azok, akik ezt gyakorolják? Hát persze! A csecsemők. Azaz, amikor artikulálatlan hangokra bontjuk a zenedarabot, vagy a beéneklő gyakorlatot, visszamegyünk a saját forrásainkhoz, a csecsemő énekéhez, akinek még nincsenek szavai, de már van hangja, amivel nagyon kifejezően tud bánni, muzsikálni, énekelni.

Ja, és közben sosem hagyjuk abba azt, hogy mozgással kísérjük a hangunkat, vezényeljük, és az is nagyon fontos, hogy a gerinced és nyakad is lágyan tudjon mozdulni éneklés közben. Mert ezek, újra ismétlem (látod, így tesszük ezt szokássá), csodát művelnek. És ha énekórára, vagy énektanfolyamra jössz, mi másra vágynál, mint arra, hogy csodákat tegyél? Na ugye?

Szóval ott van a zeneszám, és akkor megállunk, és a szám értelmét előadjuk csecsemő nyelven, artikulálatlan (művészi) kiáltásokkal. Ebben a fázisban nincs dallam, skála. Csak artikulálatlan kiáltás. Mozgással kísérve (majdnem elfelejtettem mondani. De azért eszembe jutott, na azért!). Aztán előadjuk őrült színészként, a szavakat a zene lelassított ritmusában adjuk elő, a hangulatnak megfelelő módon és hangon, de még mindig nem dallamhangokkal. Ez olyan Latinovicsos, magas érzelmi töltetű deklamáció. Emelt beszéd.

Majd újra elénekeljük a dalt. Nekem nem kell ezekben a hangommal segíteni, mert a növendékem mindenre magától rájön. És ami kijön belőle! Soha nem hallott, nagyon mély tartalmakat közvetítő, és "technikailag" is helyes és korrekt előadás, amiben természetes változatosság, hullámzás, és gazdag jelentés tartalom van, anélkül, hogy én ezt megtanítanám a növendékemnek. Nyugodtan rábízhatom magam, mert ha a Grál Kincset elkezdi használni, minden tudás az övé.

Nem véletlenül keresték halálra a Szent Grált a középkori lovagok!

És miért csak Parszifálnak sikerült megtalálnia, a többieknek pedig nem? Most már sejted a választ? Mert ő volt az a lovag, aki egyben gyermek tudott maradni, a többiek pedig nem! Ezért az övé lett a Szent Grál. A rávezető gyakorlatok a HangDalában mind ezt a gyermeket hívják elő, és ezért kezd minden működni.

Mert akármit hisz akárki, és akármit tanítanak a nem igazi Spiri tanítók (az igaziak nem ezt tanítják), meg a nem igazi guruk, teljesen elvétik a dolgot (mármint a nem igaziak), mert nem a féltétlen egyensúlyt, meg az állandó, megrendíthetetlen derűt kell keresni, meg hogy mindig pozitívan, meg hű de jól érezzük magunkat, ugyanis, ha minden áron erre törekszünk, azzal megakadályozzuk az igazi fejlődést!

A "legyél kizárólag pozitív, és érezd kizárólag magad, gondolj kizárólag pozitív gondolatokat" tanítások tulajdonképpen azt sugallják, hogy "ne kapcsolódj önmagadhoz, a benned élő fájdalmakat, mint a forró vasat kerüld el, soha ne végy róla tudomást., azaz rekedj meg abban az állapotban, amiben vagy." Ezzel zsákutcába viszik az embereket, mert ahogy egy J. P, Sears zseniálisan mondta:

Feeling is the evidence of healing. Az érzés bizonyítja, hogy gyógyulás történik. 

Parszifál viszont keresztül tudott lépni a hamis tanításokon, és a maga naiv, gyermeki módján, halált megvető bátorságával, és igaz érzéseivel (amibe a szomorúság, és néha még a könnyek is beletartoztak) ő volt egyedül alkalmas lovag arra, hogy a Szent Grált megtalálja.

De most már te is meg fogod találni. Mert már tudod, mi a kulcs. A kulcs pedig az, hogy nincs olyan, mint "érzelmileg felnőtté válni". Érzelmileg senki sem fog sohasem felnőtté válni, mert az fából vaskarika. Az érzelmi oldalunk az mindig, mindig gyermek marad, mindegy, hogy hány éves vagy. És ha fáj valami, vagy hiányzik valaki, az igenis úgy van, és hiába fojtjuk el magunkban az emberi érzéseinket, csak annyit érünk el vele, hogy nem találjuk meg a "Szent Grált". Mert azt csak az találja meg, akinek a szíve nyitott, gyermeki marad.

A "Szent Grál" az érzelmi lényedben van elrejtve. Ha nem mered megközelíteni, ha magára hagytad, ugyanazzal a mozdulattal a küldetésedet is elvétetted, és nem találod meg, pláne, ha tévesen kívül keresed, vagy könyvekben, vagy a nem jó tanítóknál, a nem igazi guruknál.

Egyesülj lényeddel, a benned élő gyermekkel, és tudni fogsz énekelni. Különben nem. De ha igen, akkor tudni fogsz, énekelni, előadni, és a technikád is jó lesz. Hát nem csodálatos? Hát nem pont erre vágytak a Kerek Asztal Lovagjai? Dehogy nem, de mégis Parszifál, a "naiv hős" volt az, akinek sikerült megtalálnia, mert nem szakadt el önmagától. Valahogy gyermek tudott maradni.

Igen, az igazi hősök néha még sírva is fakadnak. Nézd meg Elon Muskot, Tesla Motors, SunCity, Space X, Paypal alapítóját, ő aztán igazán egy sikeres üzletember, milliárdos. És mit látsz az interjúin? Hogy olykor elkezd könnyezni, ha olyan témáról van szó, ami érzelmileg megrázza, megérinti. Akkor ő most egy kisfiú, és ezért nem lehet komolyan venni? Lehet, hogy a kisfiú is ott van benne, de pont ezért zseni, és pont ezért nem az a zseni, aki eltávolodik önmagától. És végül ki a legerősebb? Hát ő. Hányszor volt úgy, hogy mindent elveszít, hogy a Tesla Motors bedől, pont a világgazdasági válság tombolása idején (amikor a Ford kivételével minden más autógyártó, az egész General Motorst beleértve beadta a kulcsot)?

Végül mindig ő győz, a "naiv hős", mert valahol ő a legerősebb. De nem a keménységével, hanem azzal, hogy mer érezni, mer álmodni, meri megtenni azt, amit megálmodott. A napokban néztem vele egy szenzációs interjút, sírva azért most nem fakadt, de azért sokszor volt a szeme könnyes, pláne, amikor arról beszélt, hogy azért nem ártana egy kis szeretet is az emberek világában... Joe Rogan Experience #1169 - Elon Musk

Szóval hogyan egyesüljünk a bennünk élő zsenivel, gyermekkel? A HangDalában úgy, hogy csináljuk mindazokat a dolgokat, amiket megmutatok Neked. Aztán nagyon fogok vigyázni arra, hogy mindez a szokásoddá váljon, mert ha szokássá válik valami, akkor egy idő után azt erőfeszítés nélkül, magától értetődően fogod tudni csinálni.

Ezért jók a szokások. Az okos emberek nem akaraterőből dolgoznak, ami hamar sikertelenséghez vezet, hanem szokásokat alakítanak ki. Hát ezt fogjuk mi is tenni.

Még valami, ezek után számítok arra, hogy nagyon megnő az igény az HANGDALA ÉNEKTANFOLYAM – NEM CSAK BÁTRAKNAK!, de a Magánének órákra is. Ugye a fogadóképességem véges volt eddig is, és mindig dupla annyi növendék pályázik a Magánórákra a naptárban, mint ahányat fogadni tudok. Ezért most hamarosan előjövök olyan megoldásokkal, hogy többen tudjatok Magánénekre járni, mint eddig. Majd jelentkezem ezzel is hamarosan!

Fekete-Kiss Sándor
A HangDala Énekmestere

Most már nincs más hátra, mint elkezdeni (vagy folytatni) HangDala énektanulmányaidat!

0 hozzászólás

Szólj hozzá!

s2Member®

Pin It on Pinterest