Ez egy rövid cikk lesz, de a fontos dolgokat néha nagyon röviden is le lehet írni.

A minap találkoztam a Youtubeon egy érdekes ausztráliai göröggel, George Kavassilassal, akinek nagyon mély és figyelemreméltó gondolatai voltak arról, hogy a "Mátrix" hogy van felépítve, milyen rétegei vannak a világmindenségnek, és hogy hogyan találhatunk rá igazi Önmagunkon keresztül az IGAZI Teremtővel való egységünkre. A sokféle szent irat, keleti, nyugati gyakran tanácsol különféle tetteket, gyakorlatokat, törekvéseket ahhoz, hogy egyesüljünk a Teremtővel... Egyes rendszerek arra is rámutatnak, hogy az igazi Önmagad és a Teremtő nincsenek elválasztva egymástól.

Nem akarok ilyen fejtegetésekbe belemenni, mert a dolog számomra nem annyira elméleti dolog, mint inkább tapasztalati tény, olyasmi, amit megélhetünk. Mindenesetre azt mondta, hogy ebbe az egységállapotba nem annyira tevékenység útján tudunk eljutni, vagy gondolatilag, végképp nem elméletileg, hanem úgy, hogy egyszerűen BELELAZULUNK a szívünkbe. Na, ez nekem nagyon tetszett, mert én pontosan tudom, hogy miről beszél.

Sőt, nem csak én, hanem sok HangDalás is tudja, megélte ezt, amikor velem együtt végezték a lazító gyakorlatainkat, például a LEHORGONYZÓ GYAKORLATOT.

Én már régóta megéreztem, és ezt az megérzést, tapasztalatot napi szinten használom is, hogy az állkapocs ejtéses nyitása, a feszültség elengedése a torokból és az állkapocsból ellazítja a szívünk területét és a mellkasunkat.

Úgy szoktam mondani a tanfolyamokon, hogy a torok/száj/nyelv terület ellazítása egyfajta BÉKESSÉGET kell, hogy keltsen a mellkasunkban és a szívünkben. Ebben az állapotban nem csak jobban, és boldogabban érezzük magunkat, sőt, szó szerint MENNYEIEN, hanem a hangunk is telítődik ezzel a csodálatos érzéssel, azaz elkezdünk igazán SZÍVBŐL énekelni. És hát ez a lényeg, erre törekszünk, erre vágyunk.

Egészen más az, amikor pedáns módon végrehajtunk valamit, mint amikor valami valódi és őszinte szólal meg rajtunk keresztül. De ez a valódi már nem teljesen a mi tevékenységünk eredménye, sokkal inkább a belelazulásunké. A belelazulás pedig nem tevékenység, hanem inkább a tevékenység, erőfeszítés, törekvés, megszállottság feladása.

Amikor ezeket a dolgokat fel tudjuk adni (mivel ezek mind nem mi vagyunk ez nem az igazi lényünk, ezeket kívülről szedjük magunkra), megjelenhet az igazi lényünk, igazi létezésünk, és ez a mennyei béke érzésével érkezik el hozzánk. Ugyanígy a hangok is ebben a beleengedettségben valamiféle valódiságot nyernek, lelki mélységből szólalnak meg, míg a pedáns megvalósításban fogant hangok inkább tartalmaznak belső feszültséget, akarást, törekvést, megfelelési vágyat, az pedig mind nem mi vagyunk (ezek mindig valaki másnak szólnak, bár sokszor azt se tudjuk, hogy kinek).

József Attila annyira jól fogalmazta meg ezt az igazságot egysoros versében (vagy inkább töredékében):

Ének, hajolj ki ajkamon!

Ebben minden benne van. Az éneket nem én hajtom ki ajkamon, nem én préselem ki, az ének - ha akar. és ha én is akarom, innét a felszólító mondat - kihajol ajkamon, de ez egy közös akarat, közös szándék eredménye, nem tulajdoníthatom csak önmagamnak. Ide megint csak úgy tudunk eljutni a legjobban, ha bele tudunk lazulni a szívünkbe, ahhoz pedig szükség van a torok/száj/nyelv ellazítására is. Ez a belelazulás összekapcsol a testünkkel, a szívünkkel, az igazi (hamisítatlan) lényünkkel, és magával a Teremtővel is. Vagy ha ez a megfogalmazás nem tetszik Neked, akkor a Mindenséggel, vagy a Világegyetemmel, vagy a teljes Teremtéssel is.

És nem ugyanezt éli át két ember, amikor egymás karjában feloldódnak? Annyi módja van annak, hogy ezt a mélységesen egyszerű valódiságot megélhessük!

A megfogalmazás, elmélet nem is számít igazán. A lényeg az, amit teszünk, vagy nem teszünk (a belelazulás a nem-tett egy formája), és amit átélünk. És ez a hangunkba is benne fog rezegni. Így találod meg az igazi hangodat.

Hát ilyenekkel is foglalkozunk a HangDala Énektanfolyamokon. És ezek fontos dolgok! Ha a mennyei béke megjelenik a mellkasodban, szívedben, onnét kezdve az egész életed más lesz!

A Zene legyen Veled!

Fekete-Kiss Sándor
A HangDala Énekmestere