Ha egy profinak kell segíteni

Egy kiváló énekes jött hozzám tovább tanulni Münchenből. Nem akarom felfedni a kilétét (a fenti kép csak illusztráció, most jutott eszembe, hogy eléggé kifejező, mert a félelemből fakadó stressz, mint egy vámpír szívja ki az ember életerejét), elég annyi, hogy nagy koncerteken ad elő szóló számokat, nemzetközi színtéren, Németországban, Magyarországon, és most egy orosz turnén van éppen. Énekel operett, musicalt, és híres rajzfilm dalokat is (pl. a Jégvarázsból).

Akár hiszed, akár nem, egy profinak is rengeteg stresszel kell szembenéznie, vagy inkább mondjuk úgy, hogy a profikon van a legnagyobb terhelés. Nem mindegy tehát, hogy milyen módon tudják magukat felkészíteni, technikailag, hangilag, szellemileg, érzelmileg. Nem csak arra van szükség, hogy a szükséges hangzást kapásból tudják produkálni, de a megfelelő lelki, testi és szellemi beállítódást is magas szinten kell tudniuk uralni. Egy szóval profinak lenni egyáltalán nem könnyű létforma.

Ha viszont minden kezelve van, akkor a stressz hatás lecsökken egy alacsony szintre. Sőt, élvezetté tud válni. Egy kis izgalom azért nem árt, de a túl sok az semmiképp nem hasznos, mert görcsös akaráshoz vezethet.

Eddigi énektanárainál sokat tanult, szokásos és alternatív módszerekkel egyaránt. Meglepő, hogy mégis a HangDalában milyen sok új dolog vetődött fel, amik gyakorlatilag “újak” voltak.

• Hangzók kezelése nagyobb magasságokon
• Légzés irányítása teljes testből, azaz a legmélyebb pontból átélve
• Légzés és érzelmi szándék egyesült használata
• Lazítás, lazítás, lazítás (ezt sosem lehet eléggé megtanulni, ebben mindig lehet még jobbá válni), a mozgatás, mint lazítási módszer bevezetése
• A maszk, és a magas rezonancia területek sokkal tudatosabb használata, mint erőforrás a nagy csúcspontok elérésére
• A darab szellemi, érzelmi tartalmának megélése a dallomok megformálásánál (a művészi értelmezés előadói felhasználása)
• Furcsa, de meglepően hasznos gyakorlási módszerek bevezetése (halandzsa, szöveg nélküli ének, a dal hangnemének megváltoztatása, “részeges karatemester”, stb., azaz a darab gyakorlása más, új nézőpontokból, kimozdulás a megszokott kerékvágásból)
• Munka és komolyság helyett a játékosság, a friss kreativitás elérése
• Egyes “veszélyes helyek megoldása, megfejtése, a hiányzó, vagy kicsit kimozdult pont megtalálása, korrekció, és kiszabadulás a stresszes részletek fogságából
• Felkészülés, szokások kialakítása, amire később támaszkodni lehet
• A nagy miért keresése (miért csinálod ezt, vagy azt a foglalkozást)
• És még rengeteg más, nem is lehet felsorolni.

Elmondhatjuk, hogy a 8 óra alatt új kapuk nyíltak mind hangban, hangzásban, mélységben, magasságban, hangerőben, hangminőségben, mind az előadás meggyőző voltában, gazdagságában, és az éneklés igazán bátor és játékos örömmé vált, azaz magával ragadó élménnyé. 

Hát eléggé boldog vagyok ettől, de azt hiszem, ez a kedves profi növendékem is. Most épp orosz turnén van, de amikor visszajön, még folytatjuk. De elmondhatom, hogy ez a pár óra felért egy igazi reformmal, és nagyon rövid idő alatt nagyon nagy változást, előrelépést tudtunk felmutatni. Kívánjunk neki rengeteg, rengeteg sikert és boldogságot!

Fekete-Kiss Sándor, a HangDala énekmestere

HANGDALA ÉNEKTANFOLYAM – NEM CSAK BÁTRAKNAK!