Fekete-Kiss Sándor énektanár

HangDala Ének Stúdió február/márciusi zenés színházi jegyzetek

HangDala Ének Stúdió február/márciusi zenés színházi jegyzetek

By on ápr 4, 2019 in Musical Stúdió élmények | 0 comments

Kövesd a HangDalát!
Facebooktwitterrssyoutubeinstagram
 

Presszer: Padlás – Valahol 2. (Böbe dalválasztása) 2019. március 7. csütörtöki csoport

Dés: Valahol Európában – Valahol Európában (Csabi dalválasztása) 2019 március 8. pénteki csoport

Presszer: Padlás –  Valahol 2

Csütörtöki csoport. 3 résztvevő, Böbe, M. Csilla, Sz. Melinda.

Böbe kiválasztott darabja: Presszer – Padlás Valahol 2.

Egyfajta szertartás, mécsesekkel, és egy asztallal középen.

Első versszak, Böbe énekel (Valahol a fényeken túl), bejön a takarásból, kezében égő mécses. Lassan vonul az asztal felé. 

(Valahol az árnyakon túl), megáll félúton, és a közönség felé énekel.

(Ahol ő, aki elment már…) újra tovább mozdul az asztal felé.

(Odaérsz, hol eleven a múlt) már az asztalnál visszafordul a takarás felé, szemmel láthatólag valakinek énekel, aki hátramaradt, még nem jött be. 

(S az elveszett játékok életre kelnek) az asztal mögött a közönség felé énekel.

(Ó, régen várnak ránk) felemeli a mécsest, majd a motívum végére lerakja az asztalra. 

(Nincs még rá szó, milyen az a múlt bolygó) megint kinéz a takarásban hátramaradottakra, és kimegy a következő szereplőért, hogy behívja.

Valahol, a fényeken túl,
ami szép volt s elmúlt, újra vár.
Valahol, az árnyakon túl
újra befogad a távoli táj, ahol ő,
aki elment már
kézen fog majd újra,
Odaérsz, hol eleven a múlt
Mikor elindulsz a végtelen útra, s az
elveszett játékok életre kelnek és
körbe kigyúlnak a fények.
Ó, régen várnak ránk az örökre szépek.
Nincs még rá szó
milyen az a múltbolygó.

Második versszak, Melinda énekel, ugyanilyen beosztással végigjárja ugyanazt a cselekvéssort, mint a Böbe az első versszakban. A végén ő is kimegy a következő szereplőért.

Valahol, az alkonyon túl,
hova annyi fénylő csillag hullt,
valahol, az álmon is túl
Már a harag is a múltba simult.
És távol a vonzástól még nyílik másik távlat,
az a hely, mit nem hagy el a fény
soha nem üzen a földi világnak.
S az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és összesimulnak az évek,
ó, ott ébrednek ők, az örökre szépek.
Új ország vár, vissza sose enged már.

Közjáték (Ott van a múltunk egy távoli tájon) Csilla bejön (mécsessel a kezében), odamegy az asztalhoz, a másik két szereplőre nézve.

(Nem süllyed el semmi ha nem felejtjük el) a másik két szereplő énekel őfelé fordulva, azalatt ő leteszi a mécsest az asztalra.  

Ott van a múltunk egy távoli tájon
s az elveszett éveket el lehet érni újra.
Nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el,
ha élnek az emlékek még valahol.

Böbe (Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak); Melinda (Ó, régen várnak ránk…) Böbe közben felveszi a mécsesét; Csilla (Új bolygó vár) Melinda felveszi a mécsesét; Melinda és Böbe (egy földöntúli világ) Csilla felveszi a mécsesét; (Másik békés táj) mindhárman azonos ritmusban egy kört írnak le a lánggal a közönség felé fordulva; zárókép: a három mécsest középen egymáshoz érintik.

Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és megállnak végre az évek,                                          Túl a fényeken
ó, régen várnak ránk                                                      (Ott ébrednek)
az örökre szépek.                                                             túl az árnyakon.
Új bolygó vár, egy földön túli világ,
Másik békés táj.

Dés: Valahol Európában – Valahol Európában

Szereplők: Csaba, Gabi, Lili, Hajnalka

Kezdőkép, Csabi magányosan ül valahol kint a tűznél. (Mind, aki jó volt, elment rég).

Mind, aki jó volt, elment rég,
Senki sem mondja, hogy játsszak még.
Senki sem kell, mind elment,
Túl nagy a zaj ott kint, s itt bent.

(Nincs diadal, nincs taps és fény) Bejön Hajnalka és odamegy a tűzhöz.  (Semmi se kell, így van jól) Gabi jön be énekelve. (Éjszaka lett, így van jól) ezt Csabi énekli a tűznél. 

Nincs diadal, nincs taps és fény,
Éjszaka lett a legvégén.
Semmi se kell, így van jól,
Nincs takaró a hangokból.
Éjszaka lett, így van jól,
Nincs diadal a hangokból.

Lili, mint egy “Angyal”, (küldött) jön be énekelve (Ahogy múlik az éj, ahogy fölkel a nap…). Most soronként váltanak a szereplők, közben Lili helyet foglal a tűznél. 

Ahogy múlik az éj, ahogy fölkel a nap,
A fény belopózik a lombok alatt.
Ahogy tágul az ég, és a völgy puha zöld,
Virágait végre kibontja a föld.

Gabi (Valahol gyönyörű nyár van), mindenki figyel valami távoli dologra, mintha valamit észlelni lehetne; Hajni (Valahol Európában); Lili (Valahol hazafelé…); Csabi (Úsznak a kifakult lomha folyók) a tűz köré gyűjti a végén az embereket, a tűz körül leguggolnak.

Valahol gyönyörű nyár van,
Valahol Európában.
Valahol hazafelé, mindig a nap elé
Úsznak a kifakult, lomha folyók.

(Ahogy múlik az éj…) Csabi énekli, feláll; Hajni (a gyűlölet végre a múltra marad) feláll; Gabi (És a fák, a vizek…); Lili (a néma hegyoldal is újra beszél).

Ahogy múlik az éj, ahogy fölkel a nap,
A gyűlölet végre a múltra marad.
És a fák, a vizek, és a tétova szél,
A néma hegyoldal is újra beszél.

Gabi (Valahol gyönyörű nyár van) újra a távolba fülelnek; Hajni (valahol Európában); Lili (Valahol egy zenekar, éhes és fiatal); Mindenki (Újból játszani kezd). Megörülnek. 

Valahol gyönyörű nyár van,
Valahol Európában.
Valahol egy zenekar, éhes és fiatal,
Újból játszani kezd.

Gabi:

És jönnek a hírre a rongyos fáradt emberek. 

A tűz köré állnak mind a négyen, Csabi tereli őket kedvesen. Hajni (Valahol, Európában); Lili (Valahol Európában); Csabi (Valahol gyönyörű lesz még a nyár.) megnyugtatja őket, és leülnek a tűz körül (Zárókép). 

Valahol Európában.
Valahol Európában.
Valahol gyönyörű lesz még a nyár.

Tetszett? Oszd meg!
Facebooktwittermail

Post a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

468 ad