A légzés titkai – 4. lecke

Ha a hangszalagok a hangadáshoz használt „húrjaink”, akkor mi jelenti a „vonót”, ami rezgésbe hozza a húrokat? A hegedűnél a vonó az, ami nem csak rezgésbe, mozgásba hozza a húrokat, de aminek segítségével művészien hajlékony hanghatásokat tudunk kicsalni a hegedűből. Nos, minek a segítségével csaljuk ki a művészi hanghatásokat a hangszalagjainkból?

Hát persze, a vonó a mi esetünkben nem más, mint a LEVEGŐ ÁRAMOLTATÁSA, más szóval a légzés. Mégpedig művészi légzés, tehát olyan levegő-áramoltatás, aminek célja messze túlmegy azon, hogy szervezetünkben cseréljük a levegőt, oxigéndús levegőkeveréket belélegezve, és széndioxidban gazdagabb levegőt kilélegezve… A művészi légzésnek a célja nem pusztán az élet fenntartása, hanem énekhangunk mozgásba lendítése, élettel való megtöltése.

Emlékszel a második részre, ami a mozgásról, az áramoltatásról szólt, és arról, hogy ez ad életet mindennek, így a hangunk is ettől válik élettelivé? Mi más végzi ezt az áramoltató mozgást, ha nem a légzés?

Mi a rekeszlégzés?

Abban mindenki egyetért, hogy a légzést az éneklésnél nem a bordaközi izmokkal, nem is a vállcsúcsokkal végezzük, hanem a rekeszizmokkal, rekeszlégzésnek is szokták ezt nevezni. De mi is ez a rekeszlégzés?

Nos, erről már nagyon sokféle elméletet lehet hallani énekórákon, aminek jó része meglehetősen érthetetlen és teljesíthetetlen a növendékek számára, és inkább kérdőjelek maradnak a fejekben, illetve kételyek, és nagyon gyakori az a meggyőződés, hogy ez a légzés nagyon, de nagyon nehéz dolog, amit csak hosszú évek alatt lehet elsajátítani. Hallottam már „hasi légzésről”, vagy arról is, hogy a levegőt egyenesen a keresztcsontunkba kell beszívni, a szakrális tájékunkba. vannak, akik ezt „körkörös hasi légzésnek” is nevezik.

De hiába a sokféle elnevezés, ha az eredmény az, hogy a legtöbben nem értik, hogy akkor most hová is vesszük a levegőt? Az, hogy a „hasba” vesszük a levegőt, vagy még lejjebb, a „keresztcsontba”, vagy a „szakrális tájékba”, egy józan gondolkodású ember számára teljesen kivihetetlennek és érthetetlennek tűnik, de legalábbis fölöttébb ellentmondásosnak.

Mi lenne, ha kimondanánk azt a banális alapigazságot, hogy a levegőt tulajdonképpen a tüdőnkbe vesszük? Ugyanis a tüdő inkább alkalmas arra, hogy levegőt vegyünk bele, mint a hasüregünk, amibe ha levegő kerül, akkor felpuffad, vagy a keresztcsontunk, amibe nem is tudom elképzelni, hogy hogyan kerülhet bele egyáltalán levegő.

Akkor mégis miért mondanak ilyen furcsaságokat énekesek, vagy hangképző tanárok? Azért valami oka csak van annak, hogy ilyen lehetetlen, és fölöttébb érthetetlen dolgokkal bombázzák a növendékeket, amit aztán évekig, vagy akár évtizedekig sem tudnak megemészteni, és még hosszú évek után is meglehetős kétely van bennük arról, hogy egyáltalán helyesen csinálják-e azt, amit csinálnak.

Nos természetesen van oka ezeknek az egyébként nagyon megtévesztően megfogalmazott ideáknak. Mi lenne, ha a mögöttük meghúzódó valóságot megértve azt is megértenénk, hogy mit akartak ezekkel a teljesíthetetlen dolgokkal valójában mondani, és ha ezekután arra is rájönnénk, hogy pontosan mi is a teendő, és hogy azt hogyan lehet könnyen, gyorsan, egyértelműen megcsinálni, anélkül, hogy évekig kételkednénk abban, amit és ahogyan csinálunk? Más szóval, hogyan lehet ezt bárkinek megtanítani 10 perc leforgása alatt?

Előre szeretném bocsátani, hogy a légzés annyira nem misztikus képességünk, hogy már megszületésünk pillanatában teljes mértékben a tökéletes és mély ‘hasi légzés”, vagy „rekeszlégzés” birtokában vagyunk, sőt, nyugodtan állíthatom, hogy már az első perctől tudjuk a „körkörös hasi légzést”, nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is. Ennek a bizonyítéka? Az a hangerő, amit csecsemőként kibocsájtunk magunkból, ha egy fontos szükségletünkre szeretnénk felhívni a figyelmet.

Online HangDala Videó Tanfolyamok Kódolt tudás

De ezt a tudományunkat nevezzük inkább TELJES LÉGZÉSNEK, mert lehet, hogy ezzel közelebb jutunk a valósághoz, mint ha misztikus dolgokat emlegetnénk.

Nos, akkor most ünnepélyesen szeretnélek megnyugtatni, hogy nem kell megtanulnod ezt a teljes légzést, mivel már tudod, ösztönszintből, ahogy a csecsemő is tudja, vagy a farkasok is tudják, amikor elnyújtott hangon vonyítanak a hold felé, és tudja a többi állat is, beleértve a szarvast is, amelyik szarvasbőgéssel próbálja megmutatni, mekkora legény is a talpán, így magához csalogatva a szarvasünőket…

Olyannyira birtokában vagy ennek a légzésnek, hogy ez ösztönszinten beléd van kódolva, csak a sok kulturális hatás, és legfőképpen a korlátozó „jómodorra” való neveltetésed miatt egy csomó ilyen „állatias”, vagy „gyerekes” képességed használatát egy rövid időre felfüggesztetted.

És akkor jön egy énekmester, mint jómagam, és elkezd rávenni arra, hogy ezt a „primitív” tudásodat újra elevenítsd fel, és hogy amit mindig is tudtál, azt újra kezdd el használni, és akkor rögtön nem lesz problémád a magasságokkal, azzal, hogy elég hosszan tudsz-e kiadni egy hangot, vagy hogy szép, telt legyen a hangzásod, még a magas régiókban is…

Hogyan működik a teljes légzés?

Na jó, ha kellőképpen felkészültél arra, hogy megtudd, hogyan is működik a művészi légzés, most jöjjenek az egyszerű tények. A művészi légzés nem a bordák mozgatásából jön létre, mivel próbáld csak ki, ha a bordákat mozgatod, az zajos, lassú, fárasztó. Nem is a tüdőcsúcsok mozgatásával lélegzünk énekléskor, mert az nagyon komikus, amikor föl-le rángatod a válladat ahhoz, hogy egy pici levegőt cserélgess s tüdőd felső csúcsában.

Nem, a légzést az énekléshez valóban a rekeszizom segítségével végezzük. Miért? Mert a rekeszizom megfelelően gyors, ügyes, tökéletesen össze van kötve az érzelmi állapotaiddal, nagyon gyorsan tud reagálni a leghirtelenebb ötleteidhez, hosszan tudja kifelé tolni a levegőt, jól lehet szabályozni, ráadásul meglehetősen fáradhatatatlan. Szerintem még sosem hallottál olyat, hogy valakinek a rekeszizma elfáradt volna, és bemondta volna az unalmast.

Ha ennyi jót lehet elmondani a rekeszizomról, akkor az csak természetes, hogy az éneklést a rekeszizom segítségével végezzük. Mit csinál a rekeszizom? Belégzéskor lefelé mozdul, és ezzel beszívja a tüdőbe a levegőt, kilégzéskor pedig felfelé mozdul, és ezzel kipréseli a tüdőből a levegőt. És itt meg is áll a legtöbb énektanár.

Ám azt is mindenki észre tudja venni, hogy a rekeszizom működéséhez légzéskor olyan izmok is csatlakoznak, amik a rekeszizmunk alatt vannak, a törzsünk izmai a hasban, és hátul, sőt, egy szenvedélyesebb légzés áramoltatás esetén azt érezzük, hogy a mélyebb medencei izmok, akár még a gát izmai is részt vesznek a folyamatban.

Anatómiailag kimondható, hogy a rekeszizom önmagában nem tud lélegezni. A rekeszizom nem egy önmagában mozgó valami, hanem a törzs izmaival, sőt, a medencei izmokkal (egészen akár le a gátig) együttműködve végzi a légzés tevékenységét! Ha ebbe elkezdünk belegondolni, akkor kezdjük azt is megérteni, hogy mi az alapja a fentebb említett misztikus légzésfajtáknak is. De az mégis csak jobban hangzik, hogy a törzs izmai a hasnál, vagy hátunknál, egészen a medencénk mélységéig részt vesznek a rekeszizom munkájában, mintha azt mondanánk, hogy „vedd a levegőt a hasadba, vagy a medencédbe”.

Megfelelő intenzitással csak úgy tud lélegezni a rekeszizom, ha ezek a mélyebb izmok vele együtt működnek. Ha ezek a mélyebb területek nem vesznek részt a légzés munkájában, az eredmény csenevész lesz, és nem lesz elegendő a jó énekhanghoz, hanem egy nyápic hangzást fog eredményezni. Ha TELJES légzést akarunk egy TELJES hanghoz, akkor a légzésben részt vevő összes izmot kell használnunk, nem elég csak „rekeszből” lélegeznünk. Akarod tudni, hogy miért van ez, és mindez hogyan működik?

Nagyon is egyszerű az oka! Csak erről szerintem kevés szó esik. A következő a helyzet. Minden izom csak egy irányba tud erőt kifejteni, a másik irányba egy másik izom végzi az ellenfeszítést, az ellenmunkát. Vegyük pl. a bicepszet. Ha a kinyújtott karodat be akarod hajlítani, akkor a bicepsz az, ami ezt az összehúzó munkát végzi, és az ellenizom, a tricepsz pedig mindezt ENGEDI. Ha a tricepsz egyidejűleg meg lenne feszítve, akkor nem tudnánk behajlítani a karunkat. Amikor viszont ki akarjuk nyújtani a karunkat, akkor a bicepsz fog ENGEDNI, és a tricepsz lesz az, ami az összehúzó munkát végzi, így a karunkat kinyújtjuk. Ha a bicepsz a tricepsszel egyszerre feszülne meg, nem tudnánk kinyújtani a karunkat.

Most jön a lényeg: a légzés is ugyanilyen elven működik. Amikor belégzel, akkor a rekeszizom végzi az összehúzódás munkáját, az alatta lévő hasi- és hát- izmok, egészen a medence és gát izmaiig megengedően helyet adnak a rekeszizom lesüllyedésének… Ezért beszélnek egyesek arról, amikor ezt a kitáguló mozgást észlelik, hogy most „a hasukba”, vagy a „keresztcsontjukba”, vagy a „medencéjükbe” vették a levegőt, és ezért beszélnek „hasi légzésről”. Pedig a levegő nem a hasukba megy, nem a medencéjükbe, vagy a keresztcsontjukba, mert ha odamenne, akkor jól néznének ki!… Nem, a levegő a tüdőbe megy, de ezek a lejjebb lévő izmok megengedően félreállnak a rekeszizom lefele tartó mozgásának útjából, amit úgy észlelünk, mintha kitáguló mozgást végeznének, és ezt téveszthetjük össze azzal, hogy „oda ment a levegő”.

Na és akkor most jön a kilégzés, egybekötve a hangadással! Mi történik ekkor? Ekkor fordul a kocka, és a rekeszizom válik most a passzív, megengedő izommá, és az aktív összehúzó munkát a rekeszizom alatt a törzs izmai végzik! Belégzés: rekeszizom aktív, törzs izmai passzívak; kilégzés: rekeszizom passzív, törzs izmai aktívak! Ezért mondhatjuk azt, hogy a kilégzést jó, ha minél mélyebben, a „hasból végezzük”! Minél mélyebben tudjuk a kilégzést elősegíteni, annál testesebb, jelentősebb lesz a hangunk, és annál jobb magasságokat tudunk kiénekelni!

Belégzéskor fordíthatjuk tehát figyelmünket a rekeszizomra, és nem kell különösebben figyelnünk a törzsünkre, mert az magától is engedni fog, és kitágul, hogy helyet adjon a lefelé mozduló rekeszizomnak. Kilégzéskor pedig nem kell figyelmet fordítanunk a rekeszizomra, mert a munkát akkor a törzs és a medence mélyebben fekvő izmai végzik, nem pedig a rekeszizom.

Azt hiszem, ezzel most sikerült némi tiszta vizet önteni a légzés, a „rekeszlégzés”, sőt, a TELJES LÉGZÉS poharába. De lépjünk tovább! Mert ezzel még nincs vége a fontos tudnivalóknak! Ugyanis, milyen helyzetet kell felvennie a bordánknak ahhoz, hogy ezt a teljes légzést ne megakadályozza, hanem elősegítse? Ha görnyedten, petyhüdten állunk, akkor a bordánk összecsukódik. Tudunk így teljes légzést végezni? Lesz egy TELJES hangunk? Már hallom is kórusban a választ: NEM! Igen, helyes a válasz, a TELJES légzéshez, és így a teljes hanghoz NYITOTT bordakosárra van szükség!

Jó, mondod, belégzéskor nyilván kinyílik a bordakosár, hogy bejöhessen a sok levegő a tüdőbe. De mi van kilégzéskor, amikor már fogytán van a levegő? Akkor nem normális, sőt szükséges, hogy a végefele összecsukódjon a bordakosár?

A válasz lehet, hogy meg fog lepni: nem, egyáltalán nem szükséges a kilégzéshez egy kicsit is összecsukni a bordakosarat, az maradhat nyitva, sőt, maradjon is nyitva egészen az utolsó hang utáni pillanatig is! Ugyanis a kilégzést nem a bordák összecsukásával végzed, hanem azzal, hogy a törzs izmai karöltve a medence és a gát izmaival fölfele tolják a rekeszizmot, és így történik a kilégzés a teljes módon, és ha a bordádat közben becsuknád, akkor ezt a folyamatot egyszerűen megakadályoznád, leállítanád. Tehát ahogy a hasi és mélyebb izmok tolják felfele a rekeszizmot, a borda nyitvamarad, és a hasadnál érzed, ahogy a has izmai befelé és felfele mozdulnak, de a hangadás közben ugyanúgy érzed az összeköttetést a mélyebb medencei izmokkal is, sőt, a gátizomzattal is! Azaz: a hangot teljes testből végzett kilégzéssel adod, nem pedig csak egy töredék kilégzéssel. És ez az, ami teljes hangot fog eredményezni!

De ha már ide eljutottunk, akkor szót kell ejtenünk a helyes tartás kérdéséről is!

A helyes tartás a legegyszerűbb módon tanítva

Mert a „tartás” kérdése mélységesen összefügg a teljes test légzés kivitelezésével. Egy bizonyos tartással teljesen természetesen és könnyedén fogsz tudni az összes izom részvételével mély kilégzést végezni, míg a részlegesen helyes, vagy helytelen tartás meghiúsíthatja, hogy légzésed teljes legyen, és így a hangod sem lesz olyan teljes.

Mi a probléma a tartás tanításával? Ugyanaz, mint a légzéssel, rengeteg helytelen gondolat kapcsolódik hozzá, rengeteg működésképtelen módszert tanítanak a helyes tartáshoz, és még ha jó ötleteket is tanítanak, akkor meg olyan bonyolultan és részletekben elveszően teszik, hogy ember legyen a talpán, aki ezek után képes lesz a „helyes tartást” gyakorolni, vagy bemutatni.

Pedig a dolog, ha megfelelően közelítünk hozzá, nagyon egyszerűvé válik, és igen, ez ugyanúgy beléd van kódolva, mint a teljes légzés, és egy sor más eltemetett képességed, ami mindig is a tiéd volt, csak sosem tudtál róla, és nem használtad. Akkor most minden megváltozik, és mostantól könnyedén bármikor egy pillanat alatt beállíthatod a tartásodat az ideális irányába, egy mozdulattal!

A bonyolult megközelítés, amit személy szerint nem tartok sem hasznosnak, sem megtanulhatónak, az sok-sok részletre bontja le az emberi testet, és akkor minden egyes forgó pontnál megpróbálja elmagyarázni, hogy ott mire kell figyelned, hogy kell mit beállítanod, amíg 20-30 részletben el nem aprózódik a figyelmed, és képtelenné nem válsz arra, hogy még csak megközelítőleg is jó legyen a tartásod.

Ám mi lenne, ha a tartást nem 5-10 alközpont beállításából próbálnád helyrerakni, hanem EGYETLEN EGY PONTBÓL? Ha megvan az az egyetlen egy pont, ahonnét a tartásodat egy pillanat alatt helyrerakhatod, akkor bármikor képes lehetsz arra, hogy leellenőrizd, megfelel-e a tartásod az énekléshez, vagy bármilyen más, szabadságot és mozgékonyságot igénylő tevékenységhez? Hát akkor előre, keressük meg azt az egy pontot, ahonnét a tartás helyrerakható, egy másodperc alatt!

Ez az egy pont pedig nem máshol van, mint…

A fejed felett! Azaz, képzeld el a következőt: odalépsz önmagadhoz, és szellemként a fejednél fogva beemeled magad a térbe, és hagyod, hogy a gravitáció elrendezze a testrészeidet. Te csak azzal foglalkozol, hogy belógatod a testedet a fejednél fogva, azaz felülről, és a gravitáció az, ami a gerincedet, a különböző forgó pontokat, a végtagjaidat, válladat, nyakadat elrendezi. Tudsz-e jobb elrendezést, mint ami abból jön létre, hogy belógatod magad, és a gravitáció pedig mindent magától helyrerak?

Én azt mondom, próbáld ki! Próbáld ki most azonnal, állj a szoba közepére, és a fejed tetejénél fogva lógasd be magadat felülről, és hagyd, hogy a végtagjaidat, gerincedet, forgó ízületeidet a gravitáció rendezze el! Az első, amit észre fogsz venni ebben a módszerben, hogy a bordakosarad spontán módon kinyílik, pont ideális állapotba kerül a teljes légzéshez! Na, milyen? Kellett tanulni? Nem, mert ez is magától megtörténik.

Sóhajszerű légzés

Jó, ha megszoktad ezt a fajta „tartást” (nevezhetjük inkább lógatásnak is) akkor sohajszerűen, semmiképp sem szögletesen, végy egy mély, sóhajszerű levegőt! Érezni fogod, hogy a rekeszizom lefele és kifele tolja a törzs izmait, a hasadat, hátadat, nem csak feljebb, de lent is, és ez így is van jól!

Majd egy hang sóhajszerű megindításával kezdj el kilélegezni! Ez lehet egy pontos hangmagasság, vagy akár egy csúszás is, teljesen mindegy, a lényeg a sóhajszerűség, és közben a felszabadult érzés. Ennek a belégzésnek, és hangadással párosított kilégzésnek jó érzést kell keltenie Benned! Amikor fogytán van a levegő, egyáltalán ne csukd be a bordakosaradat! A hasad a gyomor magasságában menjen befele, felfele, tolva a rekeszizmot, és ez pont, hogy olyan érzést fog kelteni, mint hogy ha még jobban megnyílna a bordád!

HANGDALA ÉNEKTANFOLYAM – NEM CSAK BÁTRAKNAK!

Ebből csinálj egy jó párat.

Ha ez megvolt, akkor most összekapcsoljuk a teljes légzés folyamatát a második részben már tárgyalt áramoltatás, élő áramlás alkalmazásával, és ha ezt most megtesszük, akkor megint egy jól működő eszköz kerül a kezünkbe, amivel szinte automatikusan fogunk tudni teljes hangot adni, teljes légzéssel. Figyelj tehát a következőre: Amikor hangot adunk, vigyél a hangba kifejező hangerő játékot, erősödést, halkulást! Lehet azzal is játszani, hogy a hang öblösebbé, vagy ellenkezőleg, könnyedebbé is válhat. Lehet kísérletezni azzal, hogy a hangunk változásába különféle érzelmi modulációt viszünk bele… A lehetőségek tárháza végtelen!

Mit tapasztalunk? Azt, hogy hullámok hangban való megélése elkerülhetetlenül a légzésben részt vevő összes izmunkat bekapcsolja, tehát nem csak a rekeszizmunk fog működni, hanem a hasi, háti légzést támogató izmok is, a medence izmai, sőt, a gát izmai is!

Tehát az életteliséget adó változások nem csak változatossá teszik a hangot, de bekapcsolják a teljes testet a hangadáshoz szükséges kilégzésnél, azaz gondoskodnak arról, hogy a légzésed tényleg művészi legyen. Így jutsz el ahhoz, hogy a légzésed ugyanolyan művészi eszközzé váljon a hangod és éneked varázslatossá tételében, érzelmeid és fantáziavilágod kifejezésében, mint a vonó a hegedűművész kezében. Nincs csodálatosabb, mint amikor valaki ki tudja fejezni szenvedélyeit a légzésén és a hangján keresztül!

Azt hiszem, az itt elmondott gondolatok, és a belőlük fakadó gyakorlatok igazi kulcsként szolgálhatnak ahhoz, hogy nagyszerűen, magávalragadóan énekelhess! Most már azt hiszem kezded érezni, hogy az éneklésben a fantáziádat, érzelmeidet úgy tudod testeden, a légzéseden keresztül kifejezni, hogy az érzéseid, gondolataid közvetlenül megszólalnak a hangodban.

Gyakorolni valók:

• Tartás – felülről belógatva, a gravitáció elrendezi a testedet
• A bordakosarad végig nyitott, a kilégzésnél sem lappad össze
• Sóhajszerű mély belégzés – miközben a rekeszizom lefele halad, a törzs izmai engednek, tágulnak a rekesz alatt
• Most indíts egy hangot a gátból, hasból kiindulva, ezt is sóhajszerűen, ne hirtelen beleesve a hangba
• Tartsd a hangot, hogy ne veszítsd el az élőséget, legyen a hangerő természetes hullámzásban
• Énekelhetsz dallamot is, a hangsúlyokat ezzel a mélyebb légzéssel megélve, bekapcsolva a törzs és a medence alsóbb izmait
• Kipróbálhatod, milyen, ha csak a rekesz magasságából éled meg a légoszlop irányítását. Milyen lesz a hangod?
• Most próbáld ki úgy, hogy a légzés impulzusa minél mélyebbről induljon ki. A hangerő hullámzása segít megtartani ezt az összeköttetést. Figyeld meg a hangodat ebben az esetben is.
• Énekelj így dalokat.

A negyedik éneklecke hanganyaga (hangoskönyv)

4. Éneklecke Audio

A negyedik éneklecke gyakorlatai

4. Éneklecke feladatok Audio

==Rejtett tartalom==

Válj taggá!

A tartalom megtekintéséhez, meghallgatásához be kell lépned az oldalra felhasználóneveddel, jelszavaddal!

Ha még nem regisztráltál, itt ingyen megteheted, Tagként rengeteg HangDala Énektanulási anyagot kapsz!

Csatlakozz az Egymillió Boldog Énekhang Közösségéhez!

============

De hogy ez a felszabadult, kifejező éneklés még jobban megtörténhessen, akadály nélkül, ahhoz meg kell tárgyalnunk a lazítás témáját, a szükséges és a szükségtelen, sőt akadályozó erőkifejtés közötti különbséget, és azt, hogy hogyan tudsz ebben a kérdésben is rendet vágni a magad számára! Erről fog ugyanis szólni a leckesorozatunk következő része!

A Zene legyen Veled!

Fekete-Kiss Sándor énektanár
A HangDala énekmestere