A hangszalagok – az énekhang húrjai – 3. éneklecke

Az énekhang “húrjai” a hangszalagok. A gégefőnkben (amit kívülről úgy tudsz megtapintani, ha a nyakadon elöl lévő kidudorodásra helyezed az ujjadat, ezt hívjuk a fiúknál ádámcsutkának) foglalnak helyet a hangszalagjaink, amik lélegzetvételkor, vagy hang nélküli kilégzéskor nyitva vannak, viszont amint hangot szeretnénk adni, a gége izmai a gégefő porcait mozgatva egymásnak feszítik, zárják a hangszalagokat.

Az áthaladó levegő elkezdi megrezgetni ezeket a finom kis hangszalagokat, és így rezgés, hang keletkezik. Az így keletkező rezgés több helyen, több rezonátor üregben felerősödik, és jellegzetes hangszínt kap, illetve a hangerőt is mindenképpen a rezonancia biztosítja. Ezt azért hangsúlyozom ennyire, mert nagyon meg szeretnélek óvni attól, hogy a hangerőt a levegő kiáramoltatásának fokozásával, vagy a hangszalagok erőteljesebb kihasználásával próbáljad elérni. Ettől a téves módszertől mindenképpen óvakodjál, mert ez a hangszalagok túlerőltetéséhez, megbetegedéséhez vezethet, ami nagy baj.

A hangerőt sosem a hangszalagok erőltetésével, vagy a gégefő izmainak megfeszítésével fokozzuk, hanem mindig a rezonánsüregek fokozottabb kihasználásával, azaz a rezonancia fokozásával, alakításával. A hangszalagokkal mindenképpen arra törekszünk, hogy a lehető legkönnyedébben hozzuk létre a rezgést, tehát egyáltalán ne erőltessük meg őket. Ehhez meg kell tanulni lazítani a hangszalagok működtetésében részt nem vevő nyaki izmokat, a nyelvet, a garat (torok) izmait, a lágyszájpadlást (a kemény szájpadllás mögött), a mimikai izmokat, az ajak izmait.

Minden felesleges izom merevség nem hogy segíti a hangszalagok működését, például a magas hangok kiéneklését, vagy épp a nagyon mély hangok megszólaltatását, hanem kifejezetten megakadályozza, hogy a hangszalagok segítségével ezeket a hangmagasságokat el tudjuk énekelni.

Ez a függetlenített lazítás, ha belegondolsz, nem is egyszerű feladat. A különböző izmok és izomcsoportok független használatát követeli, amihez mindenképpen gyakorolnod kell! A későbbi leckében még szólunk a lazítás módjairól, és fontosságáról.

A hangfajok és a hangszalagok

HANGDALA ÉNEKTANFOLYAM – NEM CSAK BÁTRAKNAK!

A nők hangszalagjai rövidebbek, vékonyabbak, a férfiaké hosszabbak és vastagabbak. Így a nőknek egyszerűen magasabb a hangfekvésük, a férfiaké mélyebb. A női hangoknál a szoprán a magas hangfekvés, a mezzoszorán a közép hangfekvés, az alt a mélyebb női hang, és mindez a hangszalagok méretétől függ. A koloratúr szoprán a szopránnál is magasabb, a legkarcsúbb női hangfaj, gyakran énekeltetnek vele gyöngyöző futamokat és extrém magas hangokat is.

A férfi hangfajok a tenor – magas, a bariton – közép, és a basszus – mély. Ezeken belül beszélnek még mély baritonról, magas baritonról (hőstenor) és mély basszusról is. A hangok lehetnek mind a nőknél, mind a férfiaknál líraiak (lírai szoprán, lírai tenor) vagy akár drámaiak (drámai szoprán, drámai tenor). Az operákban a főszerepeket gyakran a magas hangfajoknak adták.

A popzenében megfigyelhetjük, hogy a nők gyakran mély fekvésben énekelnek, a fiúk viszont igen gyakran a magas fekvésben, ami sokszor azt eredményezi, hogy fizikailag (rezgésszámban) ugyanoda kerülnek a női és férfi hangok. Ez egy kicsit olyan, mintha egy unisex törekvés érvényesülne a populáris műfajokban.

Hangmagasságok és mélységek

Minél gyorsabban rezegnek a hangszalagok (minél vékonyabban és hosszabban vannak egymás felé feszítve a gége izmai által) annál magasabb hangokat, azaz annál gyorsabb frekvenciájú rezgéseket adnak. A mélyebb hangokat lazábban megfeszített hangszalagokkal képezzük. A különböző hangmagasságok képzéséhez nem elegendőek pusztán a hangszalagok, bizony a levegőoszlop működtetése drámaian befolyásolja, hogy mit vagyunk képesek elénekelni, vagy mit nem. Erről bővebben majd a légzésről szóló részben beszélünk.

Maguk a hangszalagok többféleképpen tudnak hangot kelteni, ami többféle hangzást eredményez. Ezt most meg is beszéljük, és ki is próbáljuk. A lecke feladata is ehhez fognak kapcsolódni, be kell laknod a különböző hangkeltési fajtákat, gyakorolgatnod, próbálgatnod, ahogy az előző leckékben is tetted. Az így szerzett tapasztalatokkal nagyon jól fogsz tudni énekelni, és eljutsz oda, hogy kifejezetten könnyedén fogsz tudni magasságokat, mélységeket énekelni, vagy bármilyen hangot.

Zeng a Zönge

Nos, az egyik legfontosabb hangszalag funkciót úgy hívhatjuk, hogy ZÖNGE, vagy nevezzük még precízebben ZÁRT ZÖNGÉNEK. Itt most semmiképp nem a torkodat, vagy a szádat kell “zárnod”, itt a hangszalagok teljes hosszában való záródására célzunk, ami egy tömör, erőteljes hangot eredményez. Mivel ennél a hangfajtánál a hangszalagok jól záródnak, nem szökik el a levegő, így egy ilyen erőteljes hangot paradox módon nagyon hosszan tudsz kiénekelni. Ebből következően amennyiben bátrabban adsz hangot, akkor számíthatsz arra, hogy hosszabb lesz a levegőd, mivel a bátrabb hangzáshoz ösztönösen jobban fogod zárni a hangszalagjaidat.

Közép hang, vagy “mellhang”

[s2If is_user_logged_in()]

Az első, legkönnyebben elérhető hang a középhang, vagy mellhang. Ilyenkor a torkunk a beszédnél megszokott állapotban van (nem nyitjuk) és a hangszalagok tömören záródnak.

Ezeket más iskolák “mell-hangnak” hívják (chest voice), bár ez számomra kicsit megtévesztő, mert képes vagyok úgy zárt zöngét képezni, hogy a mellrezonanciát lecsökkentem. A “mellhang” tehát azért zavaró, mert könnyű összekeverni a mell rezonanciával. Márpedig zárt zöngénél ha akarsz, keverhetsz több mell rezonanciát a hangodba, vagy kevesebbet, sőt, kis ügyességgel akár ki is zárhatod a mell rezonanciát.

Olyat is lehet hallani, hogy “torokhang”, de ez megint megtévesztő elnevezés, mert a torok, (azaz a garatüreg) is egy fontos rezonánsüreg, ne keverjük tehát össze a hangszalag egyik funkciójával. A különböző rezonáns üregeket használhatjuk többféle hangszalag funkcióval is.

De a zárt zönge kifejezés is nehézkes, ezért órákon “nyers középhangnak” nevezem az egyszerűség kedvéért.

Fejhang

Különösen lányok figyelhetik meg, hogy egy bizonyos hangmagasság után át kell váltaniuk egy sokkal légiesebb, nőiesebb hangba, amit a legtöbben fejhangnak neveznek (head vocie). Mi is maradhatunk akár ennél a kifejezésnél, bár megint hozzá kell tenni, hogy a fejhang nem összetévesztendő a fejrezonancia használatával (homlok, fejüregek, arcüreg és orr). Fejrezonanciára mindenféle hangzásfajtánál szükség van, ez kihagyhatatlan.

A fejhangnál is jól záródnak a hangszalagok, de magát a hangrezgést nem a hangszalagok teljes hosszában történő rezgés adja, hanem egy rövidebb rész rezeg, nem az egész hangszalag, és így ez sokkal magasabb frekvenciát eredményez (sűrűbb, gyorsabb rezgést).

Kérlek, ne idegenkedj ettől a légiesebb hangfekvéstől, mármint a “fejhangtól”, mert a magas hangokat enélkül nem fogod tudni könnyedén kiénekelni. A fejhangok birtoklása megment az erőlködéstől. Ha azt hiszed, hogy a fejhanggal képzett hangok “csúnyák”, vagy erőtlenek, tévedsz. Mivel a hangszalagok jól záródnak fejhang esetén is, a megszólaló hang igenis tud jelentős hangerőt képviselni, és nagyon szép tud lenni. Vannak olyan műfajok, ahol a hangok legnagyobb részét így állítják elő, és nincs panasz a hangerőre sem (operaénekesek).

A nyersebb középhang a beszédhangokért felelős, a kényelmesen megszólaltatható mélyebb és középfekvésű hangokért,a fejhang pedig a magas hangokért. De a profik képesek a fejhangokat is erős mellrezonanciával megerősíteni, a középhangokat pedig sohasem használják fejrezonancia nélkül.

A különböző rezonancia területekről, azok használatáról rengeteg nagyon izgalmas információt fogok még publikálni videók segítségével, ezekről a Hírlevélben adok tájékoztatást.

Kevert hang

Online HangDala Videó TanfolyamokA középhang és a fejhang hangzásának kombinációjából jön létre az úgynevezett “kevert hang” (mixed voice). A kevert hang azon alapszik, hogy egy olyan hangzást hozunk létre, ami valamilyen módon egyesíti a középhang dússágát és a fejhang lágyságát. “Fejhangosított középhang”, ami lágyabb, mint a puszta középhang, de komolyabb zengésű, mint a tiszta fejhang. A színpadi éneklésben nem használnak nyers középhangot, a legtöbbet kevert hangot hallasz, vagy olykor tiszta fejhangot, műfajtól függően.

A profi énekesek minden mennyiségben használnak kevert hangot, mert így tudnak mély zengést adni a magas hangoknak, és magas csengésű lágyságot adni a mélyebb hangoknak, komoly erőt és mégis fürge hajlékonyságot a középfekvésű hangoknak. A nyers középhang túl durva és nehézkes lenne a színpadon. A profi hangszín az mindig inkább kevert, mint nyersen létrehozott hang. A legerőteljesebb rockos hangot megfigyelve rájöhetsz, hogy minden látszat ellenére ezeket sem erőltetve, nyersen hozzák létre, és valójában kevert hangot hallasz.

A nyitás fontossága

Ennek a hangzásnak az eléréséhez elengedhetetlen, hogy megnyisd a torkodat, a garatodat a nyelved mögött, és egyidejűleg a lágyszájpadlásodat. Ha hátul a garatod zárva van, és a lágyszájpadlás is prózai állásban marad, nincs felnyitva, akkor nem tud ez a kevert hangzás kialakulni, és egy nagyon nyers zárt zöngéjű hang keletkezik. Ez a lehető legközelebb van a prózai beszédhanghoz, vagy azonos vele. Ez egy nagyon korlátozott hang, nem engedi a magasságok könnyed megszületését és dinamikailag is nagyon korlátozott (a dinamika a hangerő változatosságára vonatkozik a zenében). Ha elmulasztjuk ezt a kettős nyitást, az lefejezi a magasságodat, és merev hangzást eredményez, amit például nem tudsz árnyaltan elhalkítani.

A zárt garattal és zárt lágyszájpadlással képzett teljesen beszédszerű hang tehát nem igazán alkalmas a dallamos éneklésre. Így a “beszédszintű” ének kifejezés is csak a beszédmagasságban működik, ha a magasabb hangokat, vagy árnyalt dinamikát akarunk elérni, akkor bizony ez a kettős nyitás nagyon fontos, és az már valójában nem hasonlít a hétköznapi beszédre.. A “beszéd szintű éneklés” inkább egy beszédnek álcázott stílus, ami esetében a hang “hétköznapinak” látszik, de ezeknek a hangoknak az előállítása egyáltalán nem hétköznapi feladat, nagyon is komoly munka és gyakorlás kell hozzá. Ebből következően a pop zene, vagy más szóval a “könnyű zene” egyáltalán nem könnyű, nagyon is nehéz, van mit gyakorolni rajta.

Csuklatott hang, és a váltóhang

Ha egy dallamon belül hirtelen középhangból átváltunk fejhangba, vagy vissza, akkor egy jódli szerű, csuklást, törést kapunk, ami szándékos művészi eszközként igen hatásos tud lenni. Ír, kelta daloknál, flamencoban, vag R&B stílusban gyakran lehet hallani, de még néha olaszos tenorok is szívesen alkalmazzák, mint érzelmesítő eszközt.

Azonban nagyon sokszor ez a váltás, azaz a váltóhang (passagio, break), ami elválasztja a középhangot a a fejhangtól, az énekesek réme, amennyiben nem szándékolt. Csak azoknak kell félni tőle, akik nem tudják, hogy hogyan kell kezelni ezt a váltást. Itt két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Nem kell félni attól, hogy a hangszín felfele változik és egyre “fejhangosabbá” válik. Ez teljesen természetes, de hosszú gyakorlással azt is elérheted, hogy a magas hangokba is bele tudj keverni mellrezonanciát,és így egyre kevésbé lesznek vékonykák ezek a magas hangok.

A másik, nagyon, de nagyon fontos dolog! A váltóhangnál kezdőknél hajlamos felugrani a gége, hogy így “segítsen” kiénekelni a magasabb hangot. Ez egy téves reflex, amitől egyszerűen meg kell szabadulnod, mivel segítség helyett inkább akadályoz. Amikor jön a válthang, lazítással, tudatossággal érd el, hogy a gégéd NE UGORJON fel, hanem maradjon a helyén, középen, és lazítson. Őrizd meg a torkod, gégéd belső nyitottságát, lazaságát, és a lágyszájpadlásnak is képesnek kell lennie felfele nyitnia. Így nagyon nagy sikerrel kezeled, végül eltünteted a váltóhangot és rajtad kívül senki nem is fogja észrevenni, hogy hol van a az a bizonyos “rettegett váltóhang”. Ez vezet a kiegyenlített hangzáshoz.

Falsetto (falzett)

Van még egy fontos hangszalag funkció, a falzett, vagy falsetto, amit a régi zenében inkább a női hangon éneklő férfiakra vonatkoztattak, de a másik használata a szónak egy lágyabban képzett, kicsit levegősebb hangra vonatkozik, amikor a hangszalagok nem záródnak teljesen, és a hangba hehezet kerül. Ez tehát egy hangeffektus, aminek meg lehet találni a zenei alkalmazását, bár folyamatosan nem érdemes falzettón énekelni, mert ez unalmassá válik, túlzásba esve (állandóan levegősen énekelve) pedig tekinthetjük ezt egy “mesterségesen létrehozott diszfóniának”, azaz hangszalag betegségnek, mivel a nem teljes záródás miatt szökik a levegő.

De kiválóan alkamas arra, hogy lágyítsunk egyes dallamrészeket, halkan, és mégis szenvedéllyel szólaltassunk meg őket.

Van, aki képes még egy oktávval megemelni a kiénekelt hangokat egy fajta sípolással (füttyszerűen). Egészségükre, nekünk most nem ez lesz a legnagyobb gondunk, először énekeljünk ki normális hangokat sikerrel!

Változatosság

Még annyit hadd mondjak el erről, hogy a jó énekes nagyon rugalmasan váltogatja ezeket a hangregisztereket, mindig finoman keveri hangszíneket, folyamatosan modulálja a hangját, hol egy kicsit erőteljesebb a zárt zönge, máskor jobban elmozdul a fejhangok irányába, akár egy hangon belül is. Gyakran hallhatunk szólistáktól egy olyan effektust, különösen a kitartott dallamlezáró hangoknál, amikor az öblösebben megszólaltatott hosszabb kevert hangot az énekes fokozatosan átjátsza tiszta fejhangba. Ez egy nagyon gyakran megfigyelhető effektus, és eléggé jól leleplezi, hogy mi a titka a kevert hangok létrehozásának. Az énekes ilyenkor fokozatosan lecsökkenti a test-rezonanciákat, míg végül már csak a fejrezonancia szól éteri hangon.

Nagyon gyakran megfigyelheted ezt az effektust pl. Elvis Presleynél, de minden énekesnél megfigyelheted, különösen a kitartott záróhangoknál.

Jó gyakorlást, akkor tehát remélem érted már a leckéhez tartozó feladatot: keresgesd a zárt zöngével képzett hangokat, a fejhangokat, a kevert hangokat, próbálgasd őket minden magasságban, énekelgess dallamokat egyik, vagy másik hangszalg funkcióval, próbálgasd a falzettet is, és a szándékosan létrehozott jódli szerű csuklással (hangtöréssel) is kísérletezgethetsz.

Az is egy nagyon jó módja a gyakorlásnak, ha a Youtubeon különböző énekeseket megfigyelsz, hogy mikor melyik hangot használta. Nagyon tanulságos, és remek szórakozás!

• A gyakorlásnál kipróbáljuk a nyers középhang létrehozását
• A fejhang létrehozását
• A kevert hangot
• A csuklatást
• A hangzás kiegyenlítését és a váltóhang eltüntetését
• A falzettosítást
• Záróhangok átjátszását fejhangokba

A harmadik éneklecke hanganyaga (hangoskönyv)

3. Éneklecke Audio

A harmadik éneklecke gyakorlatai

3. Éneklecke feladatok Audio

[else]

==Rejtett tartalom==

Válj taggá!

A tartalom megtekintéséhez, meghallgatásához be kell lépned az oldalra felhasználóneveddel, jelszavaddal!

Ha még nem regisztráltál, itt ingyen megteheted, Tagként rengeteg HangDala Énektanulási anyagot kapsz!

Csatlakozz az Egymillió Boldog Énekhang Közösségéhez!

============

[/s2If]

De azt hiszem, sejted, hogy a szép hanghoz nem elég a hangszalagokat ismerni. Szükség van arra, hogy a légzéseddel művészi módon tudj hangokat kicsalni a hangszalagokból. Erről fog szólni a leckesorozatunk 4. része.

A Zene legyen Veled!

Fekete-Kiss Sándor énektanár
A HangDala énekmestere