Kedves Sándor!
Most, hogy az első felvonása az Operának véget ért, „Köszönöm, s hálával viszonzom Önnek e nemes fogadtatást”, s bár „hirtelen elnémul minden ajk, a síri csöndben – Zatojcsi – aggódva lesi mind, rettentő dolog ez, rettentő dolog ez” bárcsak „a házunkban szólna a dal, úgy élnénk, mint vízben a hal” (3x)
„Előre, fel hát”, előre tekintünk a jövőbe, „oly csodavár több nincsen”, mint a II. felvonás, „tán a szívünkben új lángot gyújt”.
„Fonjatok néki szent babért”, mindent megadunk Sándorért… „Sokáig nem tart, így hát kérlek, el ne bízd magad”! „Szép érted élni, érted halni” édes Hangdalánk.
Mellettünk ti is álljatok és velünk daloljatok.
Tűzről pattant lányok: Márti, Viki, Ágicza
Ingatag asszonyok: Györgyi és Gyöngyi