Kedves Sándor!
Szertném leírni azt az élményt, ami fogadott a Budai Művészháznál. A kapuban emberek álltak, úgy tettek, mintha a hirdetést olvasták volna, de szerintem befelé füleltek ők. Megálltam, és akkor már én is hallottam a „Kórust”. Gyönyörűen szólt.
A „Szombati imát” énekelték. Bevallom elbizonytalanodtam, hogy jó helyen járok-e. Az első gondolatom az volt, hogy a „Szférák zenéjét” hallom. Belépve aztán megláttam a népes csapatot, és néhány órán keresztül élvezhettem a hangzást, amit a lelkes társaság produkált. Igazi Zene Ünnepe volt. Szólistákkal, vidámsággal, rengeteg dallal. Új dolog volt és nagyon tetszett, hogy egy-egy sort a résztvevő dalások egyedül énekeltek. A Bátrak Serege: Melinda, Márti, Tamás, Szilvi, Zsófi és Anna, sőt Annák. (Ha valakit kihagytam, nézze el nekem, sokan voltatok!)
Nos, kedves Kodály Zoltán, kinyílt a Zene Birodalma, s itt megvalósulhatott: „Legyen a Zene mindenkié.”
Az lett!
A Zene legyen veletek továbbra is: Ági