A zene az egyetlen nyelv a világon amely bárki számára érthető. Mindegy, hogy honnan jöttél, hány éves vagy, mennyi pénzed van, mi a munkád vagy kik a szüleid.
Ha kimondasz egy szót, még ha egy nyelven beszélünk is neked és nekem mást jelent. A saját egyéni történetünkön keresztül értelmezzük a jelentését.
Szeretet, félelem, szomorúság, összetartozás mindenkinek mást jelent. Ami az egyiknek biztonság az a másiknak börtön. Sok esetben a félreértést az okozza, hogy nem a másik emberre, hanem a saját belső félelmeinkre reagálunk. De ha egy szót elénekelsz azt nem lehet félreérteni. Mindenki azonnal érzi a jelentését. A zene soha nem hazudik.
Ma ahogyan megint hallgattam a többieket és a saját hangomat újra éreztem, hogy nincs hamis hang, csak olyan érzés van amit nem akarsz/ tudsz megmutatni. Akkor bezáródik a torok, bemerevednek a hangok, és elveszted a kapcsolatot önmagaddal.
Sándor, Te valamilyen varázslatos módon az órákon képes vagy rá, hogy lebontsd a falakat az emberekben ami által olyan hangokat is ki tudnak énekelni amire ők maguk sem számítottak.
Lehet, hogy „sztárnak” lenni pár hétre/hónapra nagyobb presztízst jelent a mai világban, de te sok olyan embernek mutatod meg a saját csodálatos belső zenéjét, akik nélküled talán soha nem hallanák meg azt. Te a zeneszerzői képességeidet arra is használod, hogy segíts másoknak szebbé, harmonikusabbá tenni a saját belső zenéjüket. Hiszen a zene tényleg mindenkié. Minden élet egy egyedi különleges szimfónia.
Nagy Katalin 2014. 05. 25.
0 hozzászólás