Újra elámultam a csodán, a zene hatalmán, lelket ébresztő s felrázó erején. Nincs erő, ami hosszútávon ellenáll neki

Szerző: | szept 6, 2011 | HangDala Kezdő élmények | 0 hozzászólás

A Niagara-zuhatag vízcseppjei:

Ma jött el a fogadott hugim is (Julcsika) az Országos HangDala Nap-ra. Mondtam neki, készüljön úgy, hogy énekelni AKAR majd, mert itt egyszerűen kibuggyan mindenkiből a dal.

Ő sokkal visszafogottabb, introvertáltabb, mint az „egész” hugim (Kriszta), aki szintén úgy indult az első Országos HangDala Nap-on, hogy csendes megfigyelője lesz az eseményeknek.

Kriszta ezen elhatározása már a beénekléskor megtört… most kíváncsian figyeltem szégyenlősségében sokkal állhatatosabb húgomat: vajon hogyan hat rá a HangDala-légkör, a zene; mire indítja?

Én ámultam el a legjobban, amikor láttam-hallottam a többiekkel énekelni. Sőt, olyan dalt is ismert, amit itt sokan nem…

Újra elámultam a csodán, a zene hatalmán, lelket ébresztő s felrázó erején. Nincs erő, ami hosszútávon ellenáll neki, a legmagasabb falak fölé is felrepül, és szépen lebontja azokat.

Köszönöm, hogy közvetlen tanúja lehetek ezeknek a csodáknak.

Dollmayer Gabriella

 

0 hozzászólás

Szólj hozzá!

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!

Pin It on Pinterest

Tetszik?

Add tovább!