Érzem, ahogy fejlődik az énektudásom, és ez rengeteg önbizalmat ad az élet minden terén

Szerző: | szept 8, 2011 | HangDala Kezdő élmények | 0 hozzászólás

Mindig szerettem énekelni. Ezzel csak egy gond van: ezelőtt még soha, egyetlen dalt sem sikerült igazán szépen, tisztán elénekelnem. De a vágy nem szűnt meg bennem a szép éneklés iránt, így egyre kérdezgettem „énekelni tudó” ismerőseimet, tényleg teljesen reménytelen lennék? Mind azt mondták, az éneklés tanulható. Hát elhatároztam, hogy én akkor bizony megtanulok énekelni, dacára örökölten szörnyű hangomnak. Ha létezik jobbagyféltekés rajztanfolyam, kell lennie hasonló énektanfolyamnak is!

Aztán mikor rátaláltam a HangDalára, először ugyan kételkedésekkel teli, de a honlapot olvasva egyre jobban ezektől mentes öröm fogott el. Szóval mégis megtudnék tanulni énekelni! Még én is! Pár nap múlva indult egy tanfolyam, el is mentem rá.  Először azért féltem, és összehasonlítva hangomat azokéval, akik már nem először voltak ott, eléggé elbátortalanodtam, de ahogy telt az idő, egyre sikerült előcsalogatnom a hangom és kiengednem azt, végre szabadon szárnyalhatott a dal belőlem is. Az idő előrehaladtával rengeteget javult a tudásom. Természetesen pár óra alatt nem lettem egy Elton John, de hatalmas lelkesedéssel, odaadással és egyre jobban tudom énekelni az Oroszlánkirály híres betétdalát.

Érzem, ahogy fejlődik az énektudásom, és ez rengeteg önbizalmat ad az élet minden terén, a felszabadultság érzését éneklés közben.

Azt hiszem, örökre hálás leszek Sándornak azért, hogy a zenét elérhető és megfogható (vagy inkább megénekelhető) közelségbe hozta számomra, és egy (és több) ilyen angyali csodát élhettem át, mint az éneklés.

Köszönöm!

Konkoly Niki

0

0 hozzászólás

Szólj hozzá!

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!

Pin It on Pinterest

Tetszik?

Add tovább!