2009. szept. 20.
Fantasztikusan jól éreztem magam, oly sokszor áradt körülöttünk, bennünk vagy belőlünk vagy felénk és nem is tudom valami. Borzongató érzés, amitől szinte folyamatosan libabőrös voltam. Elmerülni az áradó hangokban, átélni, látni Zsófi és Anna felszabadultságát külön ajándék volt.
S hogy most még szólóban is énekeltem nekem extra lépés volt, s eszetlen hogy izgulok de megszólalt a hangom, drága Sándor külön köszönöm. 20 éve nem énekeltem legalább, úristen van az 30 is, kórusban. Jó itt lenni veletek, csillogó szemek között lenni valami nyitottságba és biztonságban, hogy minden rendben van, és hogy az élet gyönyörű és azért van hogy élvezzük. Csak köszönni tudok minden pillanatot, érzem az őszinte, sírással környékező boldog hála érzését. Azt sem hittem volna életemben hogy ennyit lehet az énekről írni…Áldás volt itt minden pillanat. Szeretnék még sokat lenni Veletek. Köszönöm!
Edit