Kedves Sándor!
Rendkívül hálás vagyok Neked, rengeteget adtál. Nem csak énektechnika terén, és nem is csak a szép, érzelmek kifejezését illetően, hanem lélek szinten is.
Néhányszor olyan más tudatállapotba kerültem a zene és a Te segítséged által, amit nem éreztem még.
Nem mondtam, de én még egy fontos dolgot szerettem volna megtudni a tanfolyam alatt. Mégpedig azt, hogy valóban van-e helyem a zenei életben, “komolyan” is tudom-e csinálni vagy “csak” hobbi szinten énekeljek.
Katica, vasárnap, mikor együtt mentünk a tanfolyamra, mondott nekem egy mondatot.
Szerinte az is “bűn”, ha valakinek van valami adottsága és nem él vele. Pfff, teljesen beült a tudatomba, a mellkasomban egy érzés és egy kérdés, ami továbbvisz.
Vajon van nekem zenei adottságom, amivel élnem kellene és tovább adhatnék magamból valamit?
Nagy kérdés, nem tudom a választ még…
Megtanultam, hogy akarjam nagyon, de mégse (ez a kettősség fontos lesz nekem) :).
Ne érezzek feszültséget,stresszt éneklés közben, hiszen a zene nem erről szól.
És még rengeteg dolog van, ami dolgozik bennem, és most időt hagyok kibontakozni magamban. 🙂
Elnézést kérek, picit hosszúra sikeredett!
Köszönök mindent!
Edina 2017. 11. 13.