Az első napon attól éreztem szabadnak magam, hogy önmagam lehetek, otthon éreztem magam (a hazaérkezés egy csipete – gondolom).
A 2. és 3. napon attól éreztem szabadnak magam, mert felkapott a zene és felemelt, a szárnyain repülve mélyről jött a sírás és őszinte volt a nevetés.
Ismét átéreztem, hogy a zene varázslat, belőlem is a jobbik részemet varázsolja elő és jó lenne sokkal többet időzni ebben az állapotban, csinálni, élni a zenét.
Köszönet
Dius / Papp Andrea