Kedves Sándor!

Szeretném megosztani Veled gondolataim egy töredékét, melyek  a HangDalárda (Module 3) hétvégi éneklések "okoztak".

Valami hihetetlen érzés, fantasztikus élmény volt! Azon kapom magam, hogy okkal-ok nélkül megállás nélkül mosolygok, dudorászok és olyan felszabadultnak érzem magam, mint régen már.

Az biztos, hogy ez a hétvége komoly dolgokat mozgatott meg bennem fizikailag-énekileg és lelkileg is. Azzal szembesültem, hogy (remélem nem hangzik nagyképűen ) élvezhető hangok jönnek elő belőlem. Ezt hallva még bátrabban, egyre magabiztosabban és félelem nélkül merek énekelni. Nagyon köszönöm Neked azokat az instrukciókat, tanításokat, amelyeket alkalmazva ráéreztem, milyen valójában bánni A hanggal.

A dalok hangulata pedig :))

Soha nem gondoltam volna, hogy egy "Bőg a tehén" vagy egy "Gyere te nímand"-féle nótát ilyen örömmel, vidámsággal, ilyen fergeteges hangulatban lehet nem csak énekelni, de élvezni :))

Nagyon-nagyon köszönöm Neked az élményt és nagyon bízom benne, hogy lesz még benne részem általad!

Hála a csapatnak is, jó volt Veletek 🙂

Puszi,

Judit 2014. 12. 7.