Kedves Sándor!
Szeretném megosztani Veled gondolataim egy töredékét, melyek a HangDalárda (Module 3) hétvégi éneklések “okoztak”.
Valami hihetetlen érzés, fantasztikus élmény volt! Azon kapom magam, hogy okkal-ok nélkül megállás nélkül mosolygok, dudorászok és olyan felszabadultnak érzem magam, mint régen már.
Az biztos, hogy ez a hétvége komoly dolgokat mozgatott meg bennem fizikailag-énekileg és lelkileg is. Azzal szembesültem, hogy (remélem nem hangzik nagyképűen ) élvezhető hangok jönnek elő belőlem. Ezt hallva még bátrabban, egyre magabiztosabban és félelem nélkül merek énekelni. Nagyon köszönöm Neked azokat az instrukciókat, tanításokat, amelyeket alkalmazva ráéreztem, milyen valójában bánni A hanggal.
A dalok hangulata pedig :))
Soha nem gondoltam volna, hogy egy “Bőg a tehén” vagy egy “Gyere te nímand”-féle nótát ilyen örömmel, vidámsággal, ilyen fergeteges hangulatban lehet nem csak énekelni, de élvezni :))
Nagyon-nagyon köszönöm Neked az élményt és nagyon bízom benne, hogy lesz még benne részem általad!
Hála a csapatnak is, jó volt Veletek 🙂
Puszi,
Judit 2014. 12. 7.