A Zene felszabadít, szárnyakat ad

A zene felszabadit. Szárnyakat ad. Teszi ezt akkor is, ha látszólag passzivan meritkezünk meg benne és adjuk át magunkat élvezetének. Azonban mélyebb, más jellegü, tágabb élményt nyújt, ha mi magunk aktivan részt veszünk létrehozásában, megszólaltatásában.

Gyönyörü dolog hangszeren játszani, ráhangolódni annak lelkére és eggyé
válni vele. Sokan elfelejtik azonban, hogy a legcsodálatosabb "hangszer" bennünk, a torkunkban van! Ez pedig hangszalagjainkból, és minden egyéb "járulékos anatómiai berendezésünkből" áll, amelyek részt vesznek a hangképzésben.

Ez a legtermészetesebb hangszer. MIndig kéznél van, bármikor használható és ha megtanulunk játszani rajta, ugyanolyan - ha nem nagyobb - örömforrássá válhat számunkra, mint egy hegedü, vagy zongora.

Az Éneklés öröm! Gazdagitja lelkünket, önbizalmat épit, sikerélményt ad. Megtanit a Jelenben lenni, hidat ver hétköznapi és Felettes énünk között, és ily módon segit közelebb kerülni, visszatalálni valódi Önmagunkhoz.

Az egyes hangok megszólaltatásában teljes lényünk benne van: a minden porcikájában rezgő testünk, tudatos figyelemre hangolt elménk, és nem utolsósorban a Lelkünk, amely a belőle felbukkanó érzelmek által transcendes élménnyé varázsolja zenénket, és a megszólaltatás folyamatát.

Hogy valóban megéljük önnön lényünket, Teljességünket az éneklés által, ahhoz kezdetben hasznunkra válik, ha van egy 'katalizátorunk":)), aki rávezet arra, hogyan haladjunk ezen az úton. Ebben bizony mindenkinek meg kell találnia a számára megfelelőt.

Én már megtaláltam az "igazit":))) Sándorral azért élvezet az éneklés, mert meglátja Benned azt, amit Te (még) nem látsz magadban, elhiteti veled, hogy Tényleg ott van Benned, és ezt kihozza Belőled ! S amikor mindez megtörténik, végre olyat hallhatsz , amilyet korábban soha: meghallhatod Lelkedet - s mintha nem is Te lennél aki énekel - hisz nem is te vagy, mint személyiség, hanem TE, a nagybetüs Te.... A kiteljesedett Én, a magasabb, Isteni önvalód fénye csillog zenédben... Az örök, belső Boldogságod, a soha ki nem alvó Szikra, az örökkévaló...és megszünik minden más, csak Te vagy, és egy leszel a zenével, eggyé válsz a hangoddal, eggyé az Örök Forrással...

Lechniczky Magdolna