Azt mondják, hogy amikor tényleg történik valami, akkor nincsen rá szó, nem lehet megfogalmazni. Én is valahogy így vagyok most. Egyáltalán nem számítottam rá, de egy olyan közösségi élmény lett a táborból, amilyenben még nem volt részem. Olyan mértékben támogattuk egymást, ami már a lélektől lélekig kapcsolódás volt. A magánóra részeken pedig fantasztikusan fejlődött szerintem a technikám, valahogy most automatikusan beáll a testem az éneklő pozícióba, csak meg kell fogalmaznom a szándékot, hogy énekelni szeretnék. Sose mertem elhinni, hogy ennyire megérintheti az embereket ahogy éneklek, pedig csak szívből kell csinálni, persze azért egy kis technika sem árt! 🙂
2012.08.12. Kovács Melinda