2007. okt.7.
Rátonyi Robi instrukciója volt rendezés közben: „… akkor szólaljon meg a zene, amikor a jelenetet már nem lehet prózában tovább folytatni, amikor már nincs más eszköz a vágyak, érzelmek kifejezésére.”
Úgy hiszem, hogy a mi prózai életünk elérte a csúcspontját, és most emelkedni szeretnénk olyan magasságokba, ahol isteni tulajdonságként a zene létformánkká válhat.
Köszönöm Sándor
Sasi