2008. jún.

Nemrég olvastam egy aforizmát, igaz, a szerelemről szólt. Valahogy így: valójában nem is téged szeretlek, hanem azt az embert, akivé melletted válok. Valahogy így vagyok én a Hangdalával:

azért jövök, mert gyönyörködöm magamban, az érzéseimben, az örömömben, a lelkesedésemben az órák alatt. És szívembe zárom, vigyázok, ne felejtsem el, mik rejtőznek bennem – és mindenkiben, aki itt van, hisz látom az arcukon, hogy ugyanazt élik át, amit én.

Tanulják csodálni magukat, szeretni önmagukat. Ezt fogják kisugározni a többi ember felé: szerethető vagyok! Csodálatos vagyok! Köszönöm a felfedezés lehetőségét!

Andorfer Éva