2007. 04. 15.
Első hangdalásként írjak hivatalból szépet…
Mi lehet jobb egy olyan énektanfolyamnál, tanárnál, aki nemhogy gátat nem épít, a legmélyebbről induló hangokat hívja elő.
A titkod? Az atmoszféra, amit teremtesz, ösztönös érzék, mert a Zeneakadémia nem a tanárképzésre fekteti a hangsúlyt, ezt tudom. Szerintem ilyen minőségben oktatási egység nem tesz tanárrá senkit, ilyen értéket nem lehet szemináriumon összeszedni. Ehhez kell, hogy nyitott légy az érkezőkre, hogy életre kelljen egy kölcsönös adok-kapok rezgés, amitől – na valld csak be szépen – te is gazdagodsz…
Technikailag a mosolygós hangképzés hatása és a virágvilág nekem új volt, a többit tudtam, de ők ketten hoztak eleget, zsákban jött a fejlődés lehetősége.
Egyéniben sodró vagy – ha nem jó hangulatban érkezik az ember, kiemelsz a zenével, és fogadod a visszajelzést is.
Fruzsi… nos, ő a ráadás, hogy azok a hangok valóban mosolyogjanak – mit tehetnek, ha az a falat Mennyország az ölemben nekem dőlve babául dúdol velem?
Olyat tudok énekelve kifejezni a segítségeddel, amit sehogy máshogy.
Merci, Monsieur…
Szabó Kata