„És ha énekelsz, hát véled zúg a hegység,

közben eléd hordja színeit a szél…”

És ez jól is van így, hisz szükségünk van rá…

Amit itt kapunk, adunk egymásnak, úgy becézem: a 4. dimenzió.

Persze, mivel így becézem, akadnak olyanok akik „borzasztó” kíváncsiságtól fűtve eljönnek…

… és akkor…

…”elkapja őket a gépszíj”…

Amely gépszíj nagyon is emberivé válik, ahogy a csíkokon csücsülő kis pöttyök tudományosan fogalmazva auditív ingerré alakulnak…

…közben apró titkokat tanulunk meg a hangképzésről, aprókat, de sok kicsi ugyebár…

És akkor rájövünk, hogy

„Minket vár a világ”

és összekacsintunk cinkosan…