„És ha énekelsz, hát véled zúg a hegység,
közben eléd hordja színeit a szél…”
És ez jól is van így, hisz szükségünk van rá…
Amit itt kapunk, adunk egymásnak, úgy becézem: a 4. dimenzió.
Persze, mivel így becézem, akadnak olyanok akik „borzasztó” kíváncsiságtól fűtve eljönnek…
… és akkor…
…”elkapja őket a gépszíj”…
Amely gépszíj nagyon is emberivé válik, ahogy a csíkokon csücsülő kis pöttyök tudományosan fogalmazva auditív ingerré alakulnak…
…közben apró titkokat tanulunk meg a hangképzésről, aprókat, de sok kicsi ugyebár…
És akkor rájövünk, hogy
„Minket vár a világ”
és összekacsintunk cinkosan…