Én úgy érzem a szeretet is zene. Csak ez abban a rezgéstartományban van, amit az ember már nem füllel érzékel.  A világ zenéje, ami az emberek saját belső harmóniájából áll össze. Aki harmóniában van önmagával és a saját szíve szerinti életet éli az nem akar elpusztítani senkit és semmit. Elfogadja önmagát olyannak amilyen.  Tudja, hogy nincsenek hibáink, csak  olyan tulajdonságok amiket még nem tanultunk meg jól használni. Ezért meg tud bocsájtani önmagának és másoknak is, mert mindenkiben önmagát látja.  Aki más ellen fordul önmagából is elveszít el valamit. Azt tanítják a szent könyvek,  hogy aki megment egy életet azt úgy kell venni, hogy a világot menti meg. Azt gondolom ez visszafelé is igaz: minden értelmetlen halállal a  világ is meghal egy kicsit. Mert minden(ki) EGY.

Te az énekórákon ugyanezt tanítod: addig kell újra és újra próbálkozni amíg a dallam tisztán meg nem születik. Megmutatod, hogy lehetséges létrehozni azt az összhangot és elfogadást  önmagunkban ahol a dallam  már  nem akad el a lélek „ezt nem szabad megmutatnom magamból” gátján.  Abban a pillanatban már csak egy Én létezik, aki tudja , hogy  AHOGYAN MINDENKI MÁS ő is   különleges, egyedi, csodálatos és megismételhetetlen. A éneklésen keresztül önmagunk, és ezáltal mások elfogadását tanítod. A segítségeddel a zenén keresztül megteremtett  belső béke és szeretet az embereket összekötő láthatatlan szálakon keresztül eljut minden ember életébe. Ez a legtökéletesebb kezdet a Világbékéhez.

Ma újra átéltem ezt. Láttam az arcokon feszülteséget,  örömöt,  felszabadultságot. Hallottam sírást és nevetést.  Az igazi szívből jövő  sírásnak és a nevetésnek sajátos dallama van. Néha nehéz megkülönböztetni őket egymástól, talán azért, mert minden történetünk hordoz örömet és fájdalmat is.  De mindkettőnek csodálatos gyógyító ereje van, mert a zenén és a dalokon keresztül  feloldod  és kifejezhetővé teszed azokat az érzéseket amikre a szó kevés.

Sok énekórán részt vettem már és mostanában elkezdtem tudatosan gyűjtögetni az órák csillogó, fényes, erőt adó pillanatait. A mai Hangdala tele volt ilyenekkel. Amikor szomorú vagyok, vagy csak túl fáradt még önmagamhoz is, újraélem ezeknek a pillanatoknak az energiáját, felszabadultságát és szeretetét. Ilyenkor hirtelen minden nehézség megoldhatóvá vagy éppen jelentéktelenné válik.

Az egyik társunk azt mondta, hogy  máskor is szeretné hallani a szíve zenéjét. Én ma hallottam a dalokban mindenkiét,  és csodálatos élmény volt.

Köszönöm ezt az újabb fantasztikus napot. Szeretettel:

Kata 2014. július 20.