2008. szept. 28.
Énekelek otthon, az utcán, az autóban; dől belőlem a dal, és felszabadít, megtisztít, felemel, megerősít, hitet ad, önbizalmat és lelkesedést. Végre megengedem magamnak, hogy folyamatosan mosolyogjak, és elfogadjam mindazt, ami körülvesz, ha szeretet, ha béke, ha harc, ha gyűlölet. Merek. Merek önmagam lenni. Pusztán az, ami, aki vagyok.
(u.i.1.: Fogadd el egy dalom köszönetképpen:
„Bárhol és bármikor,
Ha elindulsz az utadon,
Vezéreljen a fény!
Sok-sok meleg sugár,
Szeretetteljes pillantás
Segítsen Neked!
Minden kívánság
Csak egyetemes kisvirág,
Mely ösztönzésre vár.
A tarka szivárvány barátságos fényhídján
Eléred az eget!
Hát, ne várj! Indulj már!
A szeretet teelőtted jár!”
u.i.2: Szerettem idejárni és a csoporttal együtt, közösségben énekelni.
Köszönöm:
Dr. Barna Katinka