2006. 03. 28.
Van egy barátnőm Emese! Sajnos egy autóbaleset folytán kómába esett. Ezek után nagyon szomorúak voltunk. (Orsi, Anita) Léleknyugtatóként eljöttünk énekelni. Kedves tanárunk Sándornak jött 1 ötlete, hogy gyújtsunk egy gyertyát éneklés közben. Éppen Emese kedvencét énekeltük: Dzsungelkönyvét!
Pár hét elteltével mikor Emese felébredt a kómából, engem hívott: (Anitát). Beszélt arról, ami azon az énekórán történt velünk. Mintha hallotta volna, hogy neki éneklünk. Emlékezett a dzsungelkönyvére álmából és Orsi nevű barátnőmre, akivel együtt izgultunk érte.
Az álmában történtek elmesélése után a nyakamba borult és félórán keresztül sírt.
Kovács Anita
