Az ülés előtt évek óta csak túléltem. A régi mondat a fejemben: „nem vagyok elég”.
A körben a többiek dúdoltak, én csak ültem – és sírtam.
Sándor nem szólt semmit.
Csak zongorázott.
Aztán egyszer csak kiénekeltem azt a mondatot.
És eltűnt. A Lélekdalom ebből született: „Én elég vagyok.”
Azóta minden reggel énekelem – és élek.
Nem csak létezem.
Élek.
H. Katalin 2025.10.16. HangDala Énektemplom
A képek csak illusztrációk...
