Sándor, kedves, köszönjük, hogy ismét egy újabb élmény-síkban volt részünk, amit közösségben éltünk meg. Ami remek töltekezési és megnyílási mód, amíg senki nem tesz kötelezővé semmit, amíg lehet válsztani a módokban, amíg nem erővel "bármit megosztani és befogadni".
Szakmailag: értékelem, és ez is élményt adott, hogy spontán kísérletekkel, dinamikákkal, transzponálásokkal vezetted az adott dalt.
Újra mertem kiengedni a hangom, ismét bízom abban, hogy a hangok másoknak örömet okozhatnak, ahogy a Tiéd is nekünk. (A technikát örökre elteszem 🙂 ).
Bár a dalválasztás nem feltétlen mindig 100% mindenkinek, de tanulságai így is akadnak rendesen. Tanultam tehát magamról, másokról, zenéről, dalról, megértésről és ítélkező másságról is... Mert az egész végülis így TELJES, másként vagyunk mások, de a közös pontunk így is megtalálható, örömmel, egyesülési energiákkal. És ez a lényeg nekem... Az "én" várhat... Az ÉN találkozott Veletek, Köszönöm!
Pápai Ildikó 2014. 08. 24.
