2009. jún. 28.
Sándor énekelni tanít bennünket itten, az éneklés meg az életre.
A nagy levegő, a sóhajszerű indítás, a lendület maga, s a bizalom is egyben. Az hogy mit szólaltatunk meg vele, rajtunk múlik. Lehet az akarásainkat és félelmeinket is megteremteni ezzel az energiával, de lehet a bennünk lakozó isteni szándékot is. Ahogy az énekhangot képezni csak szeretettel lehet, úgy ha az életben is a szeretet vezeti lépteinket, a képződő felharmonikusok is ennek a Szeretetnek a felhangjai lesznek, melyek a lelkünkben s a szellemünkben visszhangoznak. Köszönöm mindenkinek, aki itt volt!
Kocsis Péter
