2009. febr. 22.
A hangrezgések világába kalauzoltál bennünket az első foglalkozáson és az én eddigi ismereteim és tapasztalataim együttrezegtek a hallottakkal, és szinte megszólalt a lényemben az „Élet szimfóniája” a sok felismerés hatására.
A társaim, akik éppen ugyanerre a tanfolyamra jöttek ugyanebben az időben, szintén egy harmonikus „zene”művet alkottak velem, velünk mi is egy dal vagyunk. És akárhány másik társunkkal dalolunk majd egy újabb alkalommal, az újabb dal lesz az Élet kottáján.
Annyi, de annyit tanulni – felismerni valóm arcát megint ezen a világon most, hogy megismerkedhettem a Dorka torkával…
Mostantól nem leszek szégyellős, tétova folytatni a játékot a hangképzésemmel, amit kicsiny koromban hagytam félbe valami értetlen felnőtt hatására, de lám, sebaj…
Köszönettel:
Birgés Dorka
