2009. febr. 22.
Drága Sándor!
Tudtam, hogy mire kezdek járni. Nem tudok betelni azzal a szépséggel amire Te tanítasz minket. Számomra ez még csak a kezdet, hogy kicsalogasd belőlem a hangokat, ami belémszorult? Valamikor!?
Azt tudom, hogy a zene egy más dimenzióba repít – és mostanában nehezen találom a „szárnyaimat”. Ígérem, hogy „művelni” fogom – hogy Veletek repülhessek.
Köszönettel
Lengyel Ágnes
