2009. jún. 28.
Kedves Sándor,
Ez már a második ilyen csoda és képzeld nem is az utolsó. Mi ketten tudjuk én nem vagyok a szavak embere. 🙂
Először is ma minden kerek, még az éveim száma is, és tudatosan ezt az élményt ajándékoztam ma magamnak, hogy eljöhettem ide újra hinni a csodában.
Új év, új kezdet, új élmények, új energia, új hit önmagamban, ezt kaptam Tőled és Tőletek. Az elmúlt majdnem egy év hányattatásai megviseltek mind érzelmileg, mind mentálisan. De a csoport erői és persze az erőink, melyek eggyé váltak a dal egy adott pillanatában ismét megmutatták, hogy a zene az egyetlen univerzális nyelv. Mindenki érti, érzi, éli. Maga az őserő.
Köszönöm, hogy most is a részese lehettem.
U.I.: Tudom, hogy ezt már mondtam, de folyt.köv., meghódítom a csillagokat és ellesem a titkaikat.
Sok szeretettel:
Vass Henriett
