Minden Magánénekórámon, így a maiakon is, rengeteg élmény, felfedezés, felismerés talált ránk.
A tanítványom egész jól énekelte a hangokat, de hiányzott belőle a "mélység", az érzelem. Szó szerint. Így aztán beleraktuk. Hogyan? Olvass tovább.
A testünk tükrözi a lelkünket, és egyben a Világegyetemet is. Minden a Végtelen Teremtő része, így megfigyelve a működéseket gyors változást tudunk elérni a pozitív irányba.
Középen van ugye a Szív, a csakra rendszer szerint a 4., középső csakra. Az első három lejjebb helyezkedik el, az 5.-6.-7. pedig felül. Énekhangunk akkor lesz teljes is igazi, ha mindhárom irányban működik. Lefele is nyit, felfele is, és mindeközben középen, a Szívnél is tud áramlani. Egyik irányba sincs lezárva.
Ehhez nem igazán tevékenynek kell lenni, inkább megengedőnek. MInden készen vár ránk, csak tudjuk megengedni.
Eljátszottuk ezt az elvet karjainkkal éneklés közben, majd figyelmessé váltunk arra, hogy az állkapcsunkkal, az arcunkkal is hogyan tudjuk megnyitni magunkat felfele, lefele, és közben középen irányítjuk az eseményeket a jelenlétünkkel, tudatunkkal, észlelésünkkel.
Ezeket eljátszva, megfigyelve a hatás azonnali volt. Hirtelen elkezdett az ének gyönyörűen, igaz érzéssel szólni, és látszott, hogy sikerült megtalálni a helyes sínt, ami megtartotta a folyamatban az énekest!
Gyönyörű volt, felemelő, és megint hálás voltam, hogy ilyet élhettem át.
Volt egy másik felismerésünk is, ami azonnal működött, de ezt majd máskor mesélem el.
Ilyen élményeink vannak Magánénekórákon. Felfedezés, kreativitás, és önmagunk, létezésünk mélyebb megismerése, megértése és a cselekvésben való alkalmazása. Ez Vár rád is.
A Zene legyen Veled!
Fekete-Kiss Sándor