Az életkorom miatt nem tanulhatok hangképzést. Túl fiatal/idős vagyok…
Először nézzük meg, hogy lehet-e valaki túl idős az énektanuláshoz, az énekhang fejlesztéséhez.
A tapasztalatom az, hogy akiben megvan az érdeklődés, a vágy arra, hogy fejlődjön, az nem túl idős, sem az énekléshez, sem máshoz. Mindegy, hogy valaki a tízes, húszas, harmincas, negyvenes, ötvenes, hatvanas, stb éveiben van, ha az érdeklődés, a motiváció, a fejlődés vágya megvan, akkor mindegy, hogy ki hány éves, fiatalnak kell tekintenünk. Örök felfedezőnek, kalandkedvelőnek, aki új vállalkozásba vágja a fejszéjét, új utakra indul, például, megtanul énekelni.
Aki élvezi az újat, a kalandot, akiben frissen él a fiatalság tanulási vágya, aki szeret felfedezni, az mondjuk ki, fiatal.
Csak azt nevezhetjük öregnek, akiből mindezek kivesztek. Ha ez így van, akkor mindegy, hogy az illető hány éves, mert a fiatal életenergia feszítő ereje hiányzik belőle. De akiben mindez megvan, az fiatal, életkorától függetlenül.
Úgy is szoktam mondani a HangDalán, hogy “a felnőtt is gyerek”. Azaz nem csak az iskolás éveiben járóknak van joguk művészetet tanulni, hanem mindenkinek, aki él és mozog, hiszen az élet iskolája nem ér véget az érettségivel, inkább akkor kezdődik.
Sokan a HangDalában meglepő gyorsasággal fejlődnek egészen magas szintre, és színpadon adnak elő olyan számokat, amire még álmukban sem mertek volna gondolni.
No és mi a helyzet azokkal, akik “túl fiataloknak” vannak tekintve az énekléshez? Sok iskolai énektanár babonás félelemmel próbálja lebeszélni a tehetséges tanulni vágyó fiatalt a hangképzésről, mert attól fél, hogy az ártani fog a hangnak.
Az énekhangjuk egyáltalán nem kell, hogy sérüljön, egyszerűen nincs szükség arra, hogy túl legyen hajszolva a hangjuk, a szép, természetes énektechnika használata nem tud bajt okozni. Az igaz, hogy nem kell elvárnunk senkitől sem, hogy többet nyújtson, mint amennyire fizikailag képes. De azt hiszem, ezt természetes, nem? A hazai, és még inkább a külföldi tehetségkutató versenyeken sorra láthatunk egészen zsenge korú gyermekeket, fiatalokat, amint meglepően érett produkciót nyújtanak, művészi, hangi, de még érzelmi értelemben is!
Nekem is időről időre vannak olyan növendékeim, akik felnőtt érettséggel énekelnek egyáltalán nem gyerek számokat. Másrészt az egészen zsenge gyerekek is, amennyiben a maguk elhatározásából jöttek az Énektanfolyamra, olyan figyelemmel és komolysággal élik végig az egész tanfolyamot, amire csak érett felnőttek képesek. És persze ugyanúgy veszik a lapot, mint felnőtt társaik, és a humort is veszik, nagyra értékelik. És nagyon élvezik a zenét, az éneklést, a közös éneklést, a kreativitás kibontakozását.
Itt nincs különbség gyerekek és felnőttek között.
Az egyetlen lényeges dolog, hogy a gyerekeknek is maguktól kell jönniük az Énektanfolyamra. Az nem működik a HangDalában, ha valaki azt gondolja, hogy “de jó lenne a gyerekemnek, vagy az unokámnak, vagy a férjemnek, főnökömnek, stb.” ez a HangDala. Nincs rosszabb, mint ha valaki akarata ellenére kell, hogy játsszon, legyen kreatív, vagy élvezzen valamit.
Ám ha valakiben megszületik a kreativitás íze, az alkotás örömének vágya, akkor mindegy, hogy hány éves, fantasztikus élményekben lesz része a HangDalán!
Nos, meg kell, hogy nyugtassalak, nem vagy se túl fiatal, se túl öreg ahhoz, hogy énekelni tanuljál!
De még csak túl közepes korú sem. Én azt mondom, mindig a megfelelő korban és a megfelelő időben vagy. Kivéve, ha nem csinálsz semmit.
A Zene legyen Veled!
Fekete-Kiss Sándor
énektanár
Saját tapasztalatom alapján tudom bizonyítani, hogy soha nem késő tanulni, és ha fejlődni akar az ember, és megteszi a maga részét, akkor tud változni a hangja. Mivel 6 éves korom óta klasszikus hangképzésben volt részem, ezért több énektanár lemondott rólam, hogy a könnyűzenéhez a beszéd szintű éneklést megtanuljam. Egy olyan énektanárhoz kerültem, aki elmagyarázta, hogy ez is megtanulható, és megmutatta mit jelent. 40 éves elmúltam, amikor elkezdtem ezt az utat, és azóta is fejlődik a hangom.