Fekete-Kiss Sándor énektanár

HangDala Énekstúdió Zenés Színház 2019. április 4. jegyzetek

HangDala Énekstúdió Zenés Színház 2019. április 4. jegyzetek

By on ápr 7, 2019 in Musical Stúdió élmények | 0 comments

Kövesd a HangDalát!
Facebooktwitterrssyoutubeinstagram
 

Ezen a csütörtöki napon 3 új rendezés is született a megtanult dalokból. A résztvevők Böbe, L. Hajnalka, K. Csilla. A megtanult dalok: 

  • Millió rózsaszál (Hajnalka)
  • Most kéne abbahagyni (Böbe)
  • Gondolj rám (Operaház Fantomja Christine dala, Csilla)

Millió Rózsaszál (Hajnalka)

Hajnalka elhozta a csellóját, amin kiválóan, sőt, elbűvölően játszik. Bal oldalt elkezdi játszani a Millió Rózsaszál refrénjét csellón. A hangulat erősen Csehovi. Böbe és Csilla jobb-középen hallgatja őt.

Böbe kezdi, kezében már most van egy rózsa. A második két sor Csilláé. Mozdulat, tekintettel mutatják néha, hogy Hajnalkáról van szó, aki ott ül a csellóval.

A festő megkívánt egy nőt, egy ünnepelt énekesnőt, 
Ki mindig a szívről dalolt, a rózsa a kedvence volt.
A festő mindent eladott, a házat hol eddig lakott, 
Rózsákat vett vagyonán, s megkapta mindet a lány. 

Hajnalka csellóval kísérve énekli a refrént. 

Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet senkitől nincs talán…

Böbe, majd Csilla:

A szép álom így teljesült, de túl gyorsan messze repült,
Másnap a lány búcsúzott, mert a színpad az élete volt. 

Hajnalka (csellóval, vagy anélkül…)

A festő most érezte meg, hogy senkit így nem szeretett,
Nélküle csúf a világ, elhervad minden virág. 

Böbe és Csilla:

Millió, millió, millió rózsaszál, …

Hajni:

Elmúlt egy szép szerelem, új tavasz jött szelíden,
Nem tudja senki se’ már, hol van a lány, merre jár. 

Böbe (odamegy Hajni bal oldalára):

A festő új házban lakik, minden nap vár valakit,

Csilla (Hajni jobb oldalára megy):

Álmodva régi varázst, rózsákat fest, semmi mást.

Most hárman éneklik a refrént (cselló is szól)

Millió, millió, millió rózsaszál, …

Most a hangnem fél hangot emelkedik, Böbe és Csilla Hajni lába elé rakják a rózsákat.

Millió, millió, millió rózsaszál, …

A Codában (gyönyörűbb üzenet senkitől nincs talán… 3X) Hajni leteszi a csellót, kimegy, a rózsákat a földön hagyva. 

(Meghajláskor Hajni felveszi a rózsákat)

Most kéne abbahagyni (Böbe)

Három nő (Böbe, Hajni, Csilla) a bal elülső sarokból a jobb hátsó felé néznek, és elismerű “húúú” hangot adnak. A bevezetőre Böbe elindul a jobb hátsó sarok felé, énekli az első versszakot, a másik kettő próbálja megállítani őt, lebeszélni, megakadályozni. 

Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.

Csilla folytatja, próbálva lebeszélni:

Most kéne össszeveszni,
Erônket összeszedni,
S kimondanunk azt, hogy ─ Ég veled!

Hajni Böbe elé állva énekli:

Most kéne visszakozni,
Nem, várni, nem habozni,
És menni, menni a józan ész után.

Böbe folytatja:

Egy másik útra lépni,
Egyszer sem visszanézni,
A búcsú még ma nem fájna tán.

A három nő egymás felé fordulva egyetért:

Boldog vége ennek úgysem lesz,
Nálam százszor jobbat érdemelsz.

A következőkben Böbe most a bal irányba próbál kimenekülni, a két társa most megpróbálja benne tartani a játékban, megakadályozva, hogy elmeneküljön. Soronként váltják, hogy ki énekel:

Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Maradni esztelenség,
Elmenni képtelenség,
Bilincsben él, aki téged így szeret.

Hangnem váltás. A három nő most megint a bal hátsó irányba tart, akadályozva egymást, legfőképpen Böbét. Itt is soronként váltják egymást. 

Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Most kéne összeveszni,
Egyszer sem visszanézni,
S kimondanunk azt, hogy ─ Ég veled!

Most újra egyetértve egymás felé fordulnak, egyszerre éneklik a refrént.

Boldog vége ennek úgysem lesz,
Nálam százszor jobbat érdemelsz.

Most fordul a kocka, és az odakészített presszó asztalka felé indulnak, ahol sorban helyet foglalnak, előttük kávé. Minden sort felváltva énekelnek (vagy a három sort egyszerre). 

Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.

Leülnek kávézni, soronként váltják egymást:

Maradni esztelenség,
Elfutni képtelenség,
||: Bilincsben él, aki téged így szeret. :||

Az utolsó “bilincsben élni”-t már együtt éneklik, és a záróhangokra egyszerre felhajtják a kávéjukat. 

Gondolj rám (Think of me) Csilla választása

Csilla itt a jobb elöl egy székre van állítva, bal középen két nő ül széken, kötögetnek, olvasgatnak. Csilla egy eltávozott hozzátartozójuk…

Csilla énekel feléjük fordulva, a két nő nem veszi őt észre.

Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán.
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám.
Hogyha majd egészen távol jársz, a szíved máshoz húz is tán,
kérlek, ne feledj el végleg, gondolj néha rám.

Most jön egy zenekari közjáték, Csilla leszáll a székről, és a két nő felé megy, odaáll eléjük. Ők persze most sem veszik észre.

Csilla megint énekel, próbál velük kapcsolatot találni, de nem ér hozzájuk. Ők továbbra sem veszik észre.

Hisz tudjuk jól, nincs örök szerelem,
ezt te sem ígérted nekem.
Mégis őrizz meg egy képet
bent a szívedben.

A versszak után szépen visszamegy a székhez, és megint feláll rá. A két nő egymásnak énekli, soronként váltva egymást:

Szép volt, boldog volt egy forró nyár,
de sose bánd, hogy elmúlt, máshol jár.

Csilla (most megint a széken) énekel, a két nő elkezd mindenfelé nézni, mert mintha hallanának valamit, valahonnét, de keresik a hang forrását, ám nem találják.

Gondolj rám, képzelj el engem,
ki megbékélten él,
és megpróbál feledni téged,
jobbat nem remél.

Ahogy folytatja, hirtelen MEGLÁTJÁK őt, eléggé le vannak döbbenve. Csilla a zárósoroknál kitárja feléjük a karjait.

Gondolj rám, akkor is gondolj rám,
ha ezer év is rég elszállt.
Tudd, hogy soha nem volt perc,
míg nem gondoltam rád.

A diadalmas zenekari közjáték után a két nő felváltva énekli egymásnak lelkendezve:

Lehet ez? Igen, ez Christine!

Régen volt, Istenem, milyen rég,
hisz nem is emlékezhet rám.
Bennem mégis tisztán él, az a bájos ifjú lány.

Csilla folytatja nekik énekelve, ők folyamatosan nézik őt:

Sose bánd, hogy elhull a virág,
hisz ez a sors könyvében áll.
Látod, én csak ennyit kérek:
Emlékezz … (koloratúra) majd rám.

A koloratúra közben a két nőrokon elindul felé, a végén egymást átölelve állnak a jelenés előtt, arcukon szeretet, meghatottság. 

Tetszett? Oszd meg!
Facebooktwittermail

Post a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

468 ad