Drága Sándor!
Először is köszönöm szépen a kedves invitálást, de ma délután unokákra vigyázunk, hogy a szülők kicsit fellélegezhessenek.
Sokat gondoltam rád év közben, neked köszönhetem, hogy már soha, de soha nem izgulok, amikor énekelek. Márpedig mostanában sokszor teszem, mert augusztus óta a Tavasz Nőikarban énekelek, és van jó sok fellépési lehetőség. Klassz dolgokat csinálunk, hihetetlenül élvezem! Sőt, képzeld, nyáron Faurét és Handel-t énekeltem az Albert Hallban, óriási élmény volt, remélem, nem is az utolsó.
Tegnap épp a közös Williams dalunkat hallgattam, és olyan jólesett! Azt hiszem, jövőre újra ellátogatok hozzád néhányszor, hátha összehozunk még egy ilyen jó kis felvételt.
Szeretettel gondolok rád, és kívánok neked vidám karácsonyi készülődést, kellemes ünnepeket, és minden jót az új évre!
Ölellek
Bea
Nagyon hálás vagyok neked Sándor, mindazért, amit ott nálad tanultam és megtapasztaltam, és amit a leveleidből azóta is tanulok. Csodálom azt a nyugalmat és azt a boldogságos légkört, amit az óráidon teremtesz-árasztasz – nem tudom, hogyan csinálod, talán úgy, hogy elfogadod a tökéletlenséget, amire kevés tanár hajlandó, és így a semmiből vagy képes csodát teremteni. Le a kalappal!
A magánénekórákat abbahagytam, mert egyértelműen nincs szólóénekesi hangom, de végül is elég jó kórista lett belőlem, jövök-megyek, ahova hívnak, ahol befogadnak. Egy éve a Tavasz Nőikarral énekelek, legutóbb a Nemzeti Galériában léptünk fel, Pergolesi Stabat Matert énekeltünk, zenekarral, csodás élmény volt.
És persze akárhány levelet kapok tőled, vágynék megint veled énekelni, duettet, sokat, My Dearest – egyszer még sikerülni fog, ez biztos. Rajta van a bakancslistámon 🙂
Puszillak
Beáta, Your Fairest (My dearest, my fairest, utalás egy Purcell dalra)
U.i. Igen, London, a Royal Albert Hall – tavaly sírva jöttem ki az előadás után, mert egyszer csak elfogytak a kottalapok, és én még énekelni akartam… ezért most muszáj visszamennem. Légyszi drukkolj, összesen három hetem volt felkészülni… de jól állok.