2006. 11. 15.
Amióta dalolok a hangdalánál, boldogok a mindennapjaim, és alig várom a következő órát és Sanyi lelkesedését, lelkesítését… Szóval dalolni jó, sőt még annál is jobb.
Giebiszer Gyöngyi
Szerző: Fekete-Kiss Sándor | jan 30, 2011 | Magánóra élmények | Nincsenek hozzászólások
2006. 11. 15.
Amióta dalolok a hangdalánál, boldogok a mindennapjaim, és alig várom a következő órát és Sanyi lelkesedését, lelkesítését… Szóval dalolni jó, sőt még annál is jobb.
Giebiszer Gyöngyi
Fekete-Kiss Sándor énektanár, zeneszerző, hangképző tanár vagyok.
Életem legfontosabb törekvése, hogy felszabadítsam az élet áramlását, a kreativitást, érzést, gondolatot, képzeletet mindenkiben, aki hozzám fordul.
Így válik teljessé az élet bennem, és körülöttem.
“Legyen a Zene mindenkié!”
(Kodály Zoltán)
“De most már tényleg!”
(Fekete-Kiss Sándor)
„Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”
(Babits Mihály)
“Ének, hajolj ki ajkamon
s te bánat, ne érj el, csak holnap.
Mélyebbre kell még hajlanom,
hogy semmit nem tudón dudoljak.”
(József Attila)