Mielőtt idézném Kovács Anita beszámolóját, elmesélem a történet előzményeit. Anita és Orsi barátnője nagyon fel voltak zaklatva Anita egy barátnőjének balesete miatt. Emese barátjával teljesen szabályosan ment át az úton, amikor egy száguldó autó mindkettejüket elgázolta. Nagyon súlyos baleset volt. Emese öntudatlan állapotában is ezt hajtogatta: "Hívjátok Anitát!" Az egyik járókelő a mobiljában megtalálta az Anita bejegyzést, fel is hívta a mi Anitánkat., aki először azt hitte, hogy valaki szórakozni akar vele. Később megtudta az igazságot. Meg akarta látogatni Emesét, aki mindeközben hosszú hetekre kómába került, de nem engedték be a Baleseti Kórházba.

Másnap Orsival eljöttek hangképzés órára. Láttam lelkiállapotukat, és hirtelen az az ötletem támadt, hogy felhívjam őket arra, hogy a zene gyógyító erejét, amit mindannyian megtapasztalunk a HangDalában, küldjük el Emesének! Tetszett nekik az ötlet. Meggyújtottam egy gyertyát. Ebben a pillanatban azt éreztük, hogy "valaki megjelenik" a zeneszobában. Hihetetlenül erős, sűrű érzés volt.

Még addig soha nem csinálták a lányok a beéneklést olyan lelkes erővel és gondossággal, mint akkor. Minden erejükkel segíteni akartak. Utána a Dzsungel Könyvéből énekeltünk, az "Amíg őriz a szemed"-nél bizony mindannyian sírtunk. Majd a Nyitányt adtuk elő, ebből hatalmas lelkesítő erők szabadultak fel, a hangulat egészen a bizakodó lelkesedésig, tomboló vidámságig fokozódott. Érezni lehetett, hogy a gyógyító erők felszabadultak, és minden megtelt élettel.

6 hét múlva Emese felébredt a kómából. első szava most is az volt, hogy "hívjátok Anitát". Anita persze azonnal bement a Balesetibe. Meglátta Emesét a kórházi ágyon, és sírva átölelte. Emese elkezdett mesélni arról, hogy amíg kómában volt, Anitával álmodott, és látott valaki mást is vele. "Ki az az Orsi?" kérdezte, mert látásból nem ismerhette az "álomban" látott barátnőt. Anita csodálkozott, hogy honnét tudja Emese az Orsi nevét, de elmagyarázta, hogy jó barátnők, és együtt járnak énekelni is. Majd Emese beszámolt álmáról... De a többit hadd mesélje el maga Anita!

Van egy barátnőm Emese! Sajnos egy autóbaleset folytán kómába esett. Ezek után nagyon szomorúak voltunk. (Orsi, Anita) Léleknyugtatóként eljöttünk énekelni. Kedves tanárunk Sándornak jött 1 ötlete, hogy gyújtsunk egy gyertyát éneklés közben. Éppen Emese kedvencét énekeltük: Dzsungelkönyvét!
Pár hét elteltével mikor Emese felébredt a kómából, engem hívott: (Anitát). Beszélt arról, ami azon az énekórán történt velünk. Mintha halotta volna, hogy neki éneklünk. Emlékezett a dzsungelkönyvére álmából és Orsi nevű barátnőmre, akivel együtt izgultunk érte.
Az álmában történtek elmesélése után a nyakamba borult és félórán keresztül sírt.
Kovács Anita : 2006. 03. 28.