Somodi Tamás költő HangDala ihlette versei

Szerző: | febr 2, 2011 | HangDalások írásai | 0 hozzászólás

Somodi Tamás költő HangDala ihlette versei

A hang dala

A fa szobrokról pereg a festék
Oh, azok a csodás ibolya-kék esték
Felcsendül bennünk fuvolája
Érzem, hogy nem vagyok többé árva

Legyünk a hang ma, hogy el ne vesszék
A dalban halkan ébred az emlék
A dallam a ritmus koronája,
éke a szónak, örök csodája

Vitorlát bontunk, mint megannyi bárka
Kihajózunk a nyílt óceánra
Legyen a zene örökké velünk
Vele a mindenséget dicsérjük / vagy ! / Vele a mindenséget éljük .
(2006. 14. 28. HangDala után)

Vágy vagy

Veled leszek a dalban,
számtalan hangalakban
A szétáradó csendben
illatos rózsa-kehelyben

Születek minden szóban,
halok a kimondhatóban
Jártam abban a kertben,
vagy hát talán mégsem ?

Néha, úgy elmerengve,
mikor már mélyül az este
lelkem álmodja álmát,
a valóság örök varázsát

Mikor a pillanat eljön,
az öröm bennem az ösztön
Csókolnám szempilládat,
várj meg, szaladok utánad !
(2008. május, egy HangDala után)

Valamikor rég
(Dal akkordjelzésekkel)

Intro: F#m Hm7 A :/2x
E D A
Arcomba vág a szél
Ülök egy hegy tetején
Lábamnál tombol még a tél
Meneküljön most, aki fél

E D A
Vajon, merre jársz ?
Vajon, mire vágysz ?
Még mindig gyötör a láz ?
Vajon, kire vársz ?

: F#m Hm7 A :/2x

E D A
Tudom már mi a magány ;
Az arcod miért halovány
Romokban minden arány
A szerelem örök talány

E D A
Azt mondják van még remény
Célba érhet, aki szerény
Az se árt, hogyha szegény
Mégse’ mondja ki ; enyém .

E D A
Légy boldog és ne félj !
Ha arcodba vág a szél
’s fent ülsz egy hegy tetején
Úgy, ahogy valamikor én .

SöTö.
192.

Nyilvánvalóságom

Idáig azt hittem a vers magánügy
és elég ha csak fejben verselek .
Magamban dudorásztam szinte mindenütt,
mert hát akkor még nem volt kinek .

Most már tudom; a vers szunnyadó rügy .
És ha múlnak a kemény telek
dallá változok és ez már ürügy,
hogy kellőkép boldog legyek .

Kerültem mindig a stage-t,
a nyilvános hevületet .
Sokszor csak néztem hitetlenül,
hogy játsszák mások szerepüket .

Megnyíltam hát, merthogy dallá lettem .
És ahogy dióból diófa lesz,
nézem csak nézem és mégsem értem,
hogyan is történhet velem mindez .
SöTö.
209.

Újra festhetek

F# E
Majd ringatlak is, ne félj .
F# E
Virrasztok ha közelít az éj .
F# E
Örökké élek akár a fény,
G F# E
ha nem mondod rám : enyém .

F# E
Titkon majd úgy leszek veled,
F# E
füledbe suttogom neved .
F# E
Elméd itt nem sokat tehet .
G F# E
Hidd el; nem kell mindent értened .

F# E
Akár egy képnélküli keret,
F# E
álmodom vagy mégis lehet,
F# E
ott csüng a fejem felett .
G F# E
És mindent újra festhetek .

F# E
Vásznam lesz majd a ruhád
F# E
Ecsetem; fénylő hajkoronád
F# E
Festékem is akad, meglásd ;
G F# E
kifreccsenő vérem pirosát .
SöTö.
188.

Töredékek
/ Gandhi, Hamvas, Neil Young nyomán /
C-F-G

Legyél hát gazdag, de dolgozz is meg érte .

Élvezd az életet, vágyd a lelkiismeret szavát .

Tudásodban legyen jellemed a mérce .

Kereskedj, de ne áruld az erkölcsöt magát .

Humanitás nélkül a tudomány mit érne ?

Áldozat nélkül a hit csak hamis dukát .

Politizálj, de csak az alapelvet nézve .

A természet rendjét ős-erők írják .

Vezesse szellemed az örök igazság fénye . /:3X

Csak így léphetsz tovább .

SöTö. 212.

Somodi Tamás

0

0 hozzászólás

Szólj hozzá!

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!

Pin It on Pinterest

Tetszik?

Add tovább!