Végre megengedem magamnak, hogy folyamatosan mosolyogjak, és elfogadjam mindazt, ami körülvesz, ha szeretet, ha béke, ha harc, ha gyűlölet

Szerző: | jan 29, 2011 | HangDala Kezdő élmények | 0 hozzászólás

2008. szept. 28.

Énekelek otthon, az utcán, az autóban; dől belőlem a dal, és felszabadít, megtisztít, felemel, megerősít, hitet ad, önbizalmat és lelkesedést. Végre megengedem magamnak, hogy folyamatosan mosolyogjak, és elfogadjam mindazt, ami körülvesz, ha szeretet, ha béke, ha harc, ha gyűlölet. Merek. Merek önmagam lenni. Pusztán az, ami, aki vagyok.

(u.i.1.: Fogadd el egy dalom köszönetképpen:

„Bárhol és bármikor,

Ha elindulsz az utadon,

Vezéreljen a fény!

Sok-sok meleg sugár,

Szeretetteljes pillantás

Segítsen Neked!

Minden kívánság

Csak egyetemes kisvirág,

Mely ösztönzésre vár.

A tarka szivárvány barátságos fényhídján

Eléred az eget!

Hát, ne várj! Indulj már!

A szeretet teelőtted jár!”

u.i.2: Szerettem idejárni és a csoporttal együtt, közösségben énekelni.

Köszönöm:

Dr. Barna Katinka

0

0 hozzászólás

Szólj hozzá!

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!

Pin It on Pinterest

Tetszik?

Add tovább!