A Niagara-zuhatag vízcseppjei:
Ma jött el a fogadott hugim is (Julcsika) az Országos HangDala Nap-ra. Mondtam neki, készüljön úgy, hogy énekelni AKAR majd, mert itt egyszerűen kibuggyan mindenkiből a dal.
Ő sokkal visszafogottabb, introvertáltabb, mint az „egész” hugim (Kriszta), aki szintén úgy indult az első Országos HangDala Nap-on, hogy csendes megfigyelője lesz az eseményeknek.
Kriszta ezen elhatározása már a beénekléskor megtört… most kíváncsian figyeltem szégyenlősségében sokkal állhatatosabb húgomat: vajon hogyan hat rá a HangDala-légkör, a zene; mire indítja?
Én ámultam el a legjobban, amikor láttam-hallottam a többiekkel énekelni. Sőt, olyan dalt is ismert, amit itt sokan nem…
Újra elámultam a csodán, a zene hatalmán, lelket ébresztő s felrázó erején. Nincs erő, ami hosszútávon ellenáll neki, a legmagasabb falak fölé is felrepül, és szépen lebontja azokat.
Köszönöm, hogy közvetlen tanúja lehetek ezeknek a csodáknak.
Dollmayer Gabriella