2009. jan. 18.

Kedves Sándor!

Sohasem gondoltam volna, hogy az éneklés ennyire boldoggá tud tenni engem. Eddig abban a néphiedelemben éltem, hogy aki kappan hanggal született, az ne nyissa ki a száját éneklésre a fürdőszobán és a süket szobán kívül, de erre ez a tanfolyam számomra kőkeményen rácáfolt. Nem arról van szó, hogy Pavarotti lettem, de érzem hogy javult a nemlétező énektudásom.

Nagyon köszönöm ezeket a boldog, vidámsággal eltöltött órákat, és nagyon sajnálom, hogy vége lett, de azért mégsem csüggedek annyira, hiszen van lehetőség továbbra is a Hangdalára jönni. (ha nem bánod)

U.I: Eddig ki nem állhattam a musicalokat, viszont mostanra már a Dzsungel könyve vált a kedvencemmé…

Óriási köszönettel:

Bagonyi Dávid

0
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!

Pin It on Pinterest

Share This

Megosztasz?

Osszál meg barátaiddal!