2008. márc
Kedves Sándor!
Nagyon szerettem és szeretek hozzád járni és énekelni. A hang felszabadítja a lelket és a tanulás közös élménye bátrabbá tesz minket: merünk önfeledten énekelni. Szép, kedves és ha szomorú dalokat is énekelünk, akkor is: a végkicsengés: vidám.
A sokféle dal átmossa az embert, a hangunk rezgése sokféle érzést kelt bennünk, legalábbis bennem.
Hozzáállásod, vidám, mosolygós, erőteljes lényed kell ahhoz, hogy mi, akik az éneklést amatőr szinten, magunknak választottuk, igazán lelkesen és jó kedéllyel műveljük. Az ember könnyebbnek érzi magát a Hangdala foglalkozások után, és ez jó. Köszönöm!
Solt Ágnes