Kedves Sándor!

A visszajelzésemet az egyetlen negatívummal kezdem: nem volt szünet délelőtt, ami - például emésztési problémákkal küzdőknek - rendkívül kellemetlen is lehet, illetve el is vonhatja a figyelmet a tanulásról...

Robi, miért nem szóltál? ? (Sándor)

Összességében a tanfolyam remek volt. Visszigazolta számomra azt a gondolatot, hogy minden megtanulható. Csak egy jó tanár, és egy jó diák kell hozzá.

Wow, nagyon jó mondatok, hiszek benne! (Sándor)

Sokat tisztult a hangom, 'fülbetűnő' a különbség. Csak úgy zeng a lépcsőház, amikor arra járok. De nemcsak az éneklésemben, a beszédemben is észlelhető a változás. Észre is vették néhányan.

Ez eszméletlenül jó! (Sándor)

Mindenkinek jó, ha jobban értik, de egy telefonnal dolgozó embernél ez különösen hasznos lehet. Bátrabb a hangom, s ezáltal én is bátrabb vagyok.

?

Lényeges tapasztalatnak tartom azt is, hogy az éneklés nemcsak hangszálak kérdése, hanem egy mélyebbről jövő folyamat. A hastérből merít erőt, majd áthaladva a szívtéren felveszi a lelkünket, és a fejtérben, ahol az elme lakozik, kialakul végső formája. Ez a vertikalitás és a teljességre való törekvés együtt több, mint elgondolkodtató...

Hastér, Szívtér, Fejtér, a Test, a Lélek, az Elme kapuja, na ezt jól megfogtad! (Sándor)

Bármit is teszünk, mindig magunkat fejezzük ki, és a tettünk mindig Istennek szól. A kör bezárul.

Ez igen! (S)

Köszönöm az élményt! Bizonyára fogok még meríteni tudásod csuprából.

Én is nagyon köszönöm az élménybeszámolót, sok sikert, és várlak szeretettel a Műhelytanfolyamon! (S)

Üdvözlettel,

Róbert

Zengjen a dal!

Igen, zengjen! (S)